Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Császár Nagy László: Pest, piac, télelő

D E C E M H _E_ R 2005/12 BUDAPEST rendkívül nyomott áron hajlandó át­venni terményeiket, s aztán annyit kér érte, hogy az már szégyen: - Míg mi itt robotolunk a kereske­dők imár a déli tengereken pihenik ki a pénzszerzés fáradalmait - összeg­zi az egyik őstermelő az évtizedes sé­relmet. Nem is igen mondanak töb­bet, olyannyira belefeledkeznek saját keserveikbe, hogy még portékájukat sem kínálják a tanácstalanul téblábo­ló vevőknek. A legfelső emeleten aztán kényte­len vagyok magam is rádöbbenni, ez már valóban Európa. Egy bolt hom­lokzatán felirat hirdeti: „EURO ONE", ami azt jelenti, itt miden árut kétszázötven forintért árusítanak. Ez a bolt lehet maga a biztonság, hiszen itt aztán igazán stabil a forint és az Euro árfolyam. Alig néhány lépésnyi­vel odébb egy üzletben az eladókis­asszony - legalábbis a cégtábla sze­rint - száz forintért kínálja portékáját. Egy másik felirat pedig arról tudósít, hogy a boltban már számítógép segít­ségével készítik a talpbetétet. Száz és száz szolgáltatás, a zálogháztól a fodrászatig, meg aztán itt vannak a portékájukat itt is a legolcsóbban kí­nálgató kínaiak is: minden eladó. A Hold utcai piacról évtizedekkel ezelőtti emlékeket őrzök, az örökös zsúfoltság élményét. Alig múlt tíz óra. Hétköznap délelőtt alig lézeng né­hány nyugdíjas háziasszony a bódé­sorok között. - Hétvégén sincs ez másként -zsörtölődik a zöldséges - elviszi a ve­vőket a Lehel, meg az áruházak. Pedig a csarnok főutcáján középre tett tábla biztosít arról, hogy az áru friss. Az eladók kedvessége meg a régi. A boltokon a roló lehúzva, a fa­latozó előtt se ácsorog senki, csak a munkahelyükről ki-kiszaladók kocs­mai történetei, mesélő kedve hoz né­mi élénkülést a csarnokban. Déltáj­ban nagyobb a zsibongás, ebédszü­net, jönnek a közeli hivatalokból az asszonyok, elintézik a hétvégi bevá­sárlást, sült kolbászt majszolnak a kö­zelben dolgozó szakmunkások, hogy aztán a napi fröccsel jól leöblítsék a fokhagymás ízt. Némiképp élénkül a zöldségesek és hentesek forgalma is, de viszonylag hamar szűnik a „ro­ham". Marad a kesergés, meg az idő előtti mozdulat: le a rolóval! Nem lesz itt már semmi. De azért másnap újra kinyitnak... A Bosnyák téri piac már a hetvenes évek óta a legendák földje. Ujságcik­kek sora mesél arról, hogy az egykori nagybani zöldségpiacon alakult ki a lánckereskedelem, itt gyülekeztek az ügyeskedők, nevezték ezt a kor­rupció melegágyának, sőt egyes zsur­naliszták itt vélték felfedezni a zöld­séges maffia otthonát. A környékbeli - akkoriban még - éjjel is nyitva tar­tó presszókat és kocsmákról vélték tudni a jól tájékozottak, hogy ezek­ben köttetnek meg a nagy üzletek, ahol marékszámra cserélnek gazdát az ötezresek, az árut meg placcról placc­ra vitték az alkalmi munkások a nagy­bani piacon. Pedig lehet, hogy a maf­fiából egy szó sem volt igaz, meges­het az is hogy egyszerűen csak annyi a történet: a piac a szocializmus kor­látai között is próbált piacként mű­ködni. Presszók helyett parányi boltok so­rakoznak most a Bosnyák téren, a

Next

/
Thumbnails
Contents