Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Császár Nagy László: Pest, piac, télelő

D E C E M H _E_ R

2005/12 BUDAPEST rendkívül nyomott áron hajlandó átvenni terményeiket, s aztán annyit kér érte, hogy az már szégyen: - Míg mi itt robotolunk a kereskedők imár a déli tengereken pihenik ki a pénzszerzés fáradalmait - összegzi az egyik őstermelő az évtizedes sérelmet. Nem is igen mondanak többet, olyannyira belefeledkeznek saját keserveikbe, hogy még portékájukat sem kínálják a tanácstalanul tébláboló vevőknek. A legfelső emeleten aztán kénytelen vagyok magam is rádöbbenni, ez már valóban Európa. Egy bolt homlokzatán felirat hirdeti: „EURO ONE", ami azt jelenti, itt miden árut kétszázötven forintért árusítanak. Ez a bolt lehet maga a biztonság, hiszen itt aztán igazán stabil a forint és az Euro árfolyam. Alig néhány lépésnyivel odébb egy üzletben az eladókisasszony - legalábbis a cégtábla szerint - száz forintért kínálja portékáját. Egy másik felirat pedig arról tudósít, hogy a boltban már számítógép segítségével készítik a talpbetétet. Száz és száz szolgáltatás, a zálogháztól a fodrászatig, meg aztán itt vannak a portékájukat itt is a legolcsóbban kínálgató kínaiak is: minden eladó. A Hold utcai piacról évtizedekkel ezelőtti emlékeket őrzök, az örökös zsúfoltság élményét. Alig múlt tíz óra. Hétköznap délelőtt alig lézeng néhány nyugdíjas háziasszony a bódésorok között. - Hétvégén sincs ez másként -zsörtölődik a zöldséges - elviszi a vevőket a Lehel, meg az áruházak. Pedig a csarnok főutcáján középre tett tábla biztosít arról, hogy az áru friss. Az eladók kedvessége meg a régi. A boltokon a roló lehúzva, a falatozó előtt se ácsorog senki, csak a munkahelyükről ki-kiszaladók kocsmai történetei, mesélő kedve hoz némi élénkülést a csarnokban. Déltájban nagyobb a zsibongás, ebédszünet, jönnek a közeli hivatalokból az asszonyok, elintézik a hétvégi bevásárlást, sült kolbászt majszolnak a közelben dolgozó szakmunkások, hogy aztán a napi fröccsel jól leöblítsék a fokhagymás ízt. Némiképp élénkül a zöldségesek és hentesek forgalma is, de viszonylag hamar szűnik a „roham". Marad a kesergés, meg az idő előtti mozdulat: le a rolóval! Nem lesz itt már semmi. De azért másnap újra kinyitnak... A Bosnyák téri piac már a hetvenes évek óta a legendák földje. Ujságcikkek sora mesél arról, hogy az egykori nagybani zöldségpiacon alakult ki a lánckereskedelem, itt gyülekeztek az ügyeskedők, nevezték ezt a korrupció melegágyának, sőt egyes zsurnaliszták itt vélték felfedezni a zöldséges maffia otthonát. A környékbeli - akkoriban még - éjjel is nyitva tartó presszókat és kocsmákról vélték tudni a jól tájékozottak, hogy ezekben köttetnek meg a nagy üzletek, ahol marékszámra cserélnek gazdát az ötezresek, az árut meg placcról placcra vitték az alkalmi munkások a nagybani piacon. Pedig lehet, hogy a maffiából egy szó sem volt igaz, megeshet az is hogy egyszerűen csak annyi a történet: a piac a szocializmus korlátai között is próbált piacként működni. Presszók helyett parányi boltok sorakoznak most a Bosnyák téren, a