Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Szemere Katalin: Az agyamat szeretném árulni - interjú Lugosi Lugo Lászlóval

19 NOVEMBER BUDAPEST - Ez az ötlet megvolt már a kivitelezés előtt vagy tíz évvel. Csak nem csináltam meg. Aztán 1996-ban újra elővettem, mert nem volt pénzem. Ugy gondoltam, gyorsan elkészülök, és a kiadók majd ölik egymást érte. Persze nem így történt. A könyvben kétszer ötvenhat kép szerepel. Az én részemből negyvenet 1996-ban készítettem, a többit 2000-ben. Végül a Vince Kiadó vállalta, hogy könyvet készít belőlük. Eddig negyvenezer példányban fogyott el. Mégsem gazdagodtam meg. Hogy miért, arról ne essék szó, nem akarom, hogy azt mondják, panaszkodom. A Budapest-sorozatban négy album jelent meg: a Klösz-Lugosi után a Zsidó Budapest, A Vár és A Dunánál. És ha minden jól megy, talán a templomokról is megjelenik még egy. A könyvcsinálás csapatmunka - mondja Lugosi, és elmeséli, ha leszállítja a képeket, és van is elképzelése, nem szól bele, hogyan nézzen ki a kötet. Rábíz mindent a tervezőre. (Ha megpróbál belebeszélni, úgysem hagyják.) - Ezer ötletem van, nem mind Budapestről, de arról is. Nem mondom el, nehogy lenyúlják. „Szegények" a kiadók, ritka, hogy fantáziát látnak az agyamban. Pedig én az agyamat szeretném árulni - mondja, és kicsit előrébb dől az asztalon, hogy értsük egymás szavát, mert jó kis hangzavar kerekedik a mellettünk lévő pultnál. - Fényképezni sem akarok, csak a legkedvesebbeket - állítja (én meg nem hiszem el). - Az egyik könyvkiadónál, ne írja, hogy melyiknél, megjelent két könyvem, a budapesti szecesszióról és Szentendréről. Elfogytak. Kérdeztem őket, kiadják-e újra vagy vigyem máshova. Három-négy éve nem kapok rá választ. Próbálom oldani a feszültséget, eszembe jut, hogy hallottam, karikatúrákat gyűjt. -...-töttem. Gyűjtöttem. Tíz évig tartott, de rájöttem, lehetetlen tudományos alapossággal összeszedni ezeket a rajzokat. Belegondoltam abba, hogy hetente megjelent a Ludas Matyiban száz-kétszáz is. Vagy harminc évig élt a lap. Hol vannak az eredetik? De ugyanezt kérdezhetem a többi karikatúraújság képeiről. El is untam kicsit. Ugy áll a dolog, talán most eladhatja a gyűjteményét. Egy Bajcsy-Zsilinszky úti galériából hívták, menjen el az árverésükre. Nem sajnálja ezeket a karikatúrákat. Annál inkább azt a nyolc festményt, amelyektől pár éve kellett megválnia. Sokszor ugyanis festő barátai arra kérték, fotózza le a műveiket. És képpel fizettek. (Lugosi Lugo ugyanúgy szereti a műtárgyreprózást, mint a városfotózást, ezért hívja magát szívesen fotóiparosnak.) - Szeretnék komoly gyűjtő lenni. Mindenfélét kitalálok. Talán kikötői giccseket vásárolnék, nagyon bírom őket. Még egy sincs a birtokomban. Gyűjtök apró fényképezőgépeket. Ezek semmire sem jók - azt hiszem, először látom elmosolyodni. - Párizsban vásároltam egy három lábon álló apró gépet, hozzá egy ólomkatona méretű, ólomból készült fotóst. A franciáknál egyébként André Kertész-ösztöndíjjal járt legutóbb. (Ötször jelentkezett, míg egyszer nyert.) Nekilátott saját titkos Párizsát összerakni. Évek óta tervez ilyen titkos könyvet Budapestről, de időről időre úgy érzi, már nem érdekli igazán a város, elmúlnak a titkok. Például a Deák téri templom udvarán tizenöthúsz éve állt egy Luther-szobor, úgy két emelet magas. Ezt elvitték valahova. Mikor meglelte újra, képre vetette. - De kit érdekel ez? - kérdezi. Ami inkább izgatja, az az Eiffel-torony. Nem mintha nem készült volna róla vagy száz album. - A boltban vagy húsz kötetet találtam, minden szögből lefotózták már. Mégis érdekel. Lehet, hogy összegyűjtöm mások ötleteit, és megcsinálom az én Eiffel-torony kötetemet. A szerkezetétől lesz más, meg a fényektől. A tipográfiától, a designtól. A franciáknak készítem, naná! Ezer ötletéből előhúz még egyet. Mivel műfordító és angoltanár is, lehet, hogy fordítani fog. Kiszemelte magának A le if/ de Botton az Utazás művészete (The Art of Travel) című esszékötetét, amelyben az idegenve-zetők olyan „alakok", mint Edward Hopper, Baudelaire, Wordsworth, Man Gogh és John Ruskin. És beszélünk két tervezett expedícióról. Az egyik a Himalájára, ahol - a Klösz-könyv mintájára - az angol Samuel Bourne nyomába eredne a fényképezőgépével, és egy másik, tengeri utazásra a svájci Fred Boissonnas és Odüsszeusz nyomában. Ehhez rengeteg pénz kell, úgy ötvenmillió forint, vagyis kétszázezer euró. Álom. Ahogyan az is, hogy dokumentumfilmet készítsen a ma még élő nagy öregekről, fotós mesterekről, akiket senki sem örökített meg. - Ez nem kell, nincs rá pénz. Pedig milyen jó lenne: ülnék az Eckermannban, itt rendelnék, és jönnének a megrendelők. Ezer ötletem van, higgye el. Még beszélgetnék kicsit, de negyedórája lejárt a parkolójegye. Fél a kerékbilincstől. Kirohan hosszabbításért, de a kávéház előtti automaták nem működnek. - Az a baj ebben az országban, hogy minden kispályás, és áll az idő - mondja, amikor fizet, és összeszedi a gépét. - Én gyorsabban működöm. Ezért akarok elmenni innen. Nem mondom, hogy könnyű. • KIS KÖNYV, NAGY EMBEREK Hol fordultak meg világhírességek a Kárpát-medence tájain? ÁRA: 1790 FT Kapható a nagyobb könyvesboltokban