Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Török Tamás: Infopark, C épület

B^l HAI' K S T NOVEMBER 20 Infopark, C épület Szöveg: TÖRÖK TAMÁS Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Mit lehet írni egy épületről, amiről nincs mit mondani? Ilyen indítás után végképp semmit. De hát mégiscsak kell... • Van már neve a jelenségnek, Szokolyai Gábor az epiteszforum.hu felületén megjelent írásában vonalkódépítészetnek nevezi. Vagyis a sűrű, keskeny, függőleges nyílásokkal szabdalt homlokzati forma dogmává alakult, lehet rá hivatkozni, elemezni, lehet követni, tagadni és így tovább. Itt nagyjából cl is vérzik a dolog, mert valójában csak egy tetszetős, az építészeti média által közvetített formai megoldásról van szó, amely azonban nem rendelkezik annyi mélységgel, hogy toposzként termékeny forrása, stabil kerete legyen egyedi variációknak. Sovány esztétikai érdemein túl nem nagyon tud semmit, és még azt a keveset is gyorsan elnyűvik az epigonok, amikor majd rávetik magukat. A lágymányosi Infoparkban épült C jelű irodaház vállaltan, mondhatni szolgai alázattal követi a vonalkódzsánert. Ez az épület nagyjából a homlokzatával azonos, arra pedig valóban lehet olyanokat mondani, hogy egyszerre játékos és elegáns meg racionális. Ami jól hangzik, de nem jelent semmit. Keresett játékossága és modoros eleganciája formalizmus, racionalitása unalom. Nem mintha a nemzetközi építészet nem lenne tele ilyen házakkal, ám az sem mentség a jól nevelt, üres langyosságra. A tervezők nyilván visszafogott építészetet akartak, csak mintha az önkorlátozásnak áldozatul esett volna a karakter, s mindenestül a katarzist előidéző drámai erő. Márpedig az építészet egyik alapvető értelme éppen ez, és gyakorlásához nem harsány gesztusokra van szükség. Ugy tűnik, a magyar építészet különösen ki van szolgáltatva a nemzetközi, főleg a nyomtatott építészeti média hatásának. A magyar építészhallgatók és építészek külföldi magazinokból táplálkozó ízlése kiütközik a házakon. A nagy, emblematikusnak szánt projektek zömét rendre belengi a kényszeres, ám ügyetlen trendkövetés szaga (és ez még a jobbik eset, ha a totális káosz építészeti megnyilvánulásaihoz viszonyítjuk). Azért nem működik így az egész, mert a magazinok képeket mutogatnak, azok pedig nem tudják maradéktalanul közvetíteni az építészetet. A képolvasó előtt rejtve maradnak a mélyebb öszszefiiggések. Ezen az sem segít, ha szakmai közönségről van szó, amelynek tagjai tudnak alaprajzot és metszetet értelmezni. A kész épület és környezete minőségileg más, mint a tervrajzai vagy a róla készült fotók. A C épületről nem szívesen ír roszszat az ember, mert látszik rajta az igyekezet és a szakmai rutin, felfedezhető rajta az úgynevezett igényesség. Jót viszont nem nagyon lehet írni róla, legfeljebb valami semleges vállveregetésfélét. Ez a ház azt példázza, hogyan hagy maga után a valóságban hiányérzetet egy, a terven „jól" mutató, a homlokzati elemeket ügyesen komponáló, ritmus- és arányérzékről árulkodó ház. A magazinok hatásának következtében a „tetszetős" terv mögül máskor is gyakran hiányzik a valóság víziója. Másképpen fogalmazva: a média túlerejének mintha lenne egy olyan következménye is, hogy az építészek magazinoknak terveznek, élőben látva viszont az eredményt, az ember megvonja a vállát: „Na, ezt is láttuk..." Az értelem számára nyújt ugyan fogódzókat, lehet elemezni, mondjuk, a mészkő és tégla, fal és nyílás viszonyát, de az emocionális tartalom, az elemezhetetlen hiányzik, a részek nem állnak össze lenyűgöző, titokzatos egésszé. Maga az Infopark szomorú kísértetváros benyomását kelti, hiába a takaros medencék, mészkőhasábok, padok és facsemeték. Nehéz elképzelni, hogy ez valaha is megváltozna, hiszen az ember itt vagy leparkol -többnyire szint alatt -, és felmegy az irodába dolgozni, vagy tanácstalanul őgyeleg a kirakattérben. Néhány biciklis futár, parkoló autók, pár kósza, nyakkendős menedzser, üveghomlokzatok és téglaburkolat. Nincs semmi, ami ide városi életet vonzzon, mozgást generáljon, egy-két arctalan kávézó és üzemi étkezde kedvéért senki nem fog idezarándokolni. A városi tér minőségét nem kizárólag az épületek építészeti minősége határozza meg, s a C épülethez hasonló, érdektelen házak állományából is ki lehetne hozni élhető együttest. Mert amellett, hogy az Infoparkban áll néhány építészeti szörnyszülött,