Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Zách Dániel: Színorgia a Városház téren

N O V E M B E R ZQQ5/11 BUDAPEST mégis sor keriil, s helye lesz sokáig szép találkozásoknak a Városháza park, itt, Budapest közepén. A fényjátékra esténként négy-ötszáz ember volt kíváncsi. Néhány percnyi barangolás után világossá vált, hogy itt az ember csak forralt borral vagy teával a kezében érezheti igazán jól magát, mivel még a fényfestők és múlékony műveik sem tudták elfeledtetni, hogy ilyenkor az ősz már a kivilágított Belvárosban is szürke és hideg. Tárlatvezetés nem volt, de nem is kellett, lát az, akinek van szeme. A Merlin Színház oldalán egy stilizált holdat véltünk felfedezni, a több száz négyzetméteres kép széle olyanformán torzult el, mint amikor egy celluloidszalag megég a mozigépben. A Fővárosi Önkormányzat központi épületének felületén már nem volt ilyen könnyű kiigazodni. A hivatali ablakokat sárga, piros és zöld minták fedték, bal oldalon talán egy toronyházat, mellette színtengerbe vesző kerteket sejthetett, aki el is gondolkozott a látványon, némi képzelőerővel persze. pek alsó traktusára is vagy maguk ellenőriznék az októberi füvesítést a Városháza még zárt udvarán. A hídnál senki nem tolong. Talán a legvidámabb sorban állás ez. Viszonylag gyorsan haladunk a roskatag átkelőhely felé néhány kisgyermekes családdal és egy idős párral, akik velünk együtt fürdőznek a fényben. Lépdelés közben jókat szippantunk a lacikonyha illatfelhőjéből, s igyekszünk a melegre gondolni, hogy meg ne fázzunk. 'Találgatjuk, vajon a görög ételek sátrából vagy a balkáni konyhából kapunk-e ízelítőt, esetleg ez az élvezetes szippantás a hamisítatlan indiai konyháról hoz üzenetet? Minden sátornál sok az éhes látogató, még ilyenkor is vannak, akik a műanyag poharas sörrel és a hétszázötven forintos egytálételekkel mentenék át a nyárról megmaradt fesztiválhangulatot. Az alkalmi éttermek vendégei között sok a külföldi. Feltámad a szél, a vetített képek A parkocska messziről óriásinak tűnik az esti derengésben. De közelebb lépve jól látszik, a terület kétharmadán még munkálatok folynak, azt a részt magas - de jól álcázott -palánk választja el a közönségtől. Azon túlra egy gyaloghíd vezeti át azokat, akik kíváncsiak az óriási kévonalai megremegnek. Kavarog a por a tömeg fölött, de a hangulatot semmi sem ronthatja el. Egy négyéves forma kislány fehér kabátjára zöld pöttyök vetülnek a fénytoronyból. - Nézd anya, teknős vagyok! - kiabálja. •