Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Zappe László: Lelkek vastag bőrben - Herczeg Dóra: Le a kalappal!

BUDAPEST Lelkek vastag bőrben ^^••BIZISSSQCQIIIHl • Ügyes darab, pontos rendezés, briliáns színészi játék. A Kamra új bemutatója (A kulcs) súlyos dolgokról szól súlytalanul, ám igen szórakoztatóan. Forgách András művében minden benne van, ami morális borzalom csak előfordulhat egy mai pesti értelmiségi családban. Testvérek utálják egymást, házastársak szintúgy, apa-fiú kapcsolatról beszélni sem érdemes. A kulcs profi bohózat, noha formabontónak látszik. Az első két jelenet valami büfében játszódik: két testvér kötözködik egy pincér részvételével. A jövendő bonyodalmakat még homály rejti. Csak a címadó motívum, a kulcs sejtet valamit. A fiatalabb fivér, egy színházi bohém lakását nyitná, és az idősebbik, aki gazdag, sikeres üzletember, kérné kölcsön, majd adná vissza. Az sem világos, kell-e neki egyáltalán. A harmadik jelenetből kiderül, a kulcs tényleg kellett a bátynak, aki öccse lakására épp annak barátnőjét viszi föl. S miközben a lényeg helyett értelmiségi nyavalygással töltik az időt, megjön a fiatalabb testvér is egy fi ócskával. A kölcsönös lelepleződések élvezete közben betör az idillbe a báty felesége, aki, miután alaposan taglalta férjéhez való viszonyát, fölismeri a kisfiúban fia osztálytársát. Majd jön egy pizzafutár is - a nagy megrázkódtatásoktól ugyanis mindenki megéhezett -, aki egyfelől az öcs barátnőjének a barátja, másfelől ő is fölismeri a kisfiút, az szerinte meglopta őt. A kölcsönös felismerések sorozata bohózati csattanók fergeteges sorozatát hozza, de a legviccesebb, hogy a lebukások senkit sem érintenek igazán súlyosan. Lelke a szó igazi, azaz avíttas értelmében senkinek sincs, illetve ha van, akkor vastag bőr, netán páncél fedi. Végül a fiúk szülei is megjönnek, régi idők ártatlanságának, gyanútlanságának, értetlenségének képviselőiként. A mama ráadásul idegenes akcentussal beszél, az agyalágyult apa viszont egyáltalán nem képes megszólalni. Az egész produkció nem egészen egy és háromnegyed óra, egyvégtében. Ascher Tamás precíz és ötletes rendezésében egyetlen szó, egy hangsúly nem vész el, minden figura, minden pillanat sajátos, egyedi árnyalatot kap. Khell Csörsz díszlete a lelki ürességet, koszlottságot ábrázolja. Az első jelenetek büféje jelzésszerű, a művészlakás minden festőiség nélkül rendetlen. Szakács Györgyi ruhái viszont határozottan jellemzik viselőjük társadalmi helyzetét. A sikeres testvér sötét öltözéke hanyag eleganciát mutat, felesége kifinomult választékossággal jelenik meg a rajtaütésen. Az öcs láthatóan azt kapja magára, ami a keze ügyébe esik, a barátnője a kicsit már idősödő fiatalok egyenruháját hordja, a pizzafutár suhogó edzőruhában érkezik, az öregek ódivatú kabátban, ballonban. És csodás a színészi játék. A szellemesen felskicceit közhelyeket a játszók játékként veszik halálosan komolyan. Nem lesz több a darab az előadástól, viszont rendkívül élvezetessé válik. Különösen Máté Gábor bontogatja ki nagy kéjjel a cinikus intellektuel gesztusait, grimaszait. Nyilván rengeteg megfigyelést egyesít olyan tartásokba, mozdulatokba, amilyeneket a való életben bizonyára soha senki sem követett el. Ez a művészet, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Fullajtár Andrea a féltékeny feleség prózai áriájában nem Médeiájának paródiáját játssza, jól tudja, hogy egy racionális pesti nő műbalhéjához még az sem illene. Fekete Ernő színesen adja az elnyomott kisebbik testvért, Pelsőczy Réka pedig a zűrös lelkületű, tisztázatlan érzésektől vezetett barátnőt. Rajkai Zoltán viccesen dühöngi végig a bunkó pizzafutár szerepét, Lázár Kati bájosan töri a magyar nyelvet a mázosan jóságos anyuka szerepében, Szacsvay László klinikai hitellel szklerotikus. Vajdai Vilmos mint pincér ezúttal is külön világ, egyedi színfolt. S az ifjú Kovács Lehel is megilletődöttség nélkül illeszkedik a csapatba. • HERCZEG DÓRA Az idei intenzív sztárjárás elhalványul Phil Collins október végi koncertje mellett, talán nem túlzás kijelenteni, az énekes-dobos világklasszis feladta a leckét mindenki másnak, mindegyik sztárnak. Felejthetetlen bulit csapott a zsúfolt arénában, teljesítve, amit tört magyarsággal megígért, eljátszott mindent, amit szeretünk, profi zenekara bevetette a teljes arzenált. Egy mondattal: fantasztikus show-val búcsúzott dobosként, énekesként és zeneszerzőként a pesti (és a magyar) közönségtől. Kék fényárban úszott a sportcsarnok színpada. Húsz perccel múlt nyolc, mikor beült a dob mögé. Stílusosan - elvégre virtuóz dobosként kezdte a pályát -, pörgős szólóval nyitott. A nyitányt erősítette, hogy beszállt a produkcióba Chester Thompson, végül pedig Luis Conte, a harmadik muskétás is ütötte a ritmust. A publikum lezserebb tagjai meg a térdükön doboltak. Collins a filmzene világában tett többéves kitérők után tért vissza a könnyűzenei élet színpadára, hogy világ körüli turné keretében búcsúzzon rajongóitól. Az Arénában így hát