Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Tóth Vilmos: Árkád, pompa: a város öröksége

BUDAPEST ffflgfl] NOVEMBER 10 Hudetz János és családja síremléke, készült a Gerenday műhelyben amelyet egy üzlethelyiség építése miatt kellett felszámolni 1987-ben; onnan került az árkádsorra az Unger család, s velük az első budapesti főpolgármester, Ráth Károly sírja. A Farkasréti temetőből 2003-ban helyezték ide, a Waigandcsalád sírboltjába Kopp Jenőnek, a Fővárosi Képtár egykori igazgatójának hamvait. Szintén Farkasrétről került az egyik árkádsori fülkébe jeles írónk, Zilahy Lajos urnája. A Kerepesi úti temető kettős árkádsorára egykor követendő példaként tekintettek. Több hasonló temetkezőhely megépítését tervezték a 20. század első évtizedeiben, ugyanitt és más sírkertekben is, de ezek közül egyik sem valósult meg. Ehhez az első világháborút követően már az anyagi háttér is hiányzott. Egyik legjelentősebb temetői műemlékünk így egyedi és magányos maradt, egy gazdag korszak színvonalas monumentuma. Tervezőjének, Gerle Lajosnak a nyughelye a közelben, a bal oldali árkádsorral szemben áll, magának az árkádsornak az ábrázolásával - mintha a mű tükröződne az építész sírkövén. • Sírvédelem Budapesten A magyar jogrend 1999-ig, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény megalkotásáig nem ismerte a védett sír fogalmát, bár többféle védelem is létezett, például a temetői műemlékeké, az adományozott díszsírhelyeké vagy a nemzetközi egyezményekben védett katonasíroké. Ezeken kívül azonban bármely sír felszámolható volt, függetlenül az ott nyugvók kilététől, ha a sírhelyet nem váltották újra, azaz rendszeres időközönként nem fizették be a bérleti díját. Mindez elsősorban a városi, mindenekelőtt a budapesti köztemetőket érintette. A Budapesti Negyed 40. kötetében megtalálható például a Farkasréti temetőben felszámolt több száz neves sír jegyzéke, és hasonló állítható össze a Rákoskeresztúri vagy a Kerepesi úti sírkertől is. A sírrablók és a fémgyűjtők mellett az üzleties szellemű temetőgazdálkodás tette a legtöbb kárt a budapesti temetők történelmi és művészi értékeiben. Az újraváltatlan és védettséget nem élvező sírok eltűnése tehát a szabályozás hiányára volt visszavezethető. Ugyanakkor természetes és egyre erősebb igény jelentkezett arra, hogy a neves személyiségek sírja fennmaradjon. A szervezett védelmi folyamat megindulása a 2000 óta működő Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz (NKB) köthető, amely hatalmas feladattal került szembe: korábban ilyen irányú állami tevékenység nem létezett, így évtizedek mulasztását kellett pótolni. Az NKB révén kerültek első ízben hivatalos, törvényben garantált védettség alá azok a sírhelyek és temetkezőhelyek, amelyek a nemzet történelmében és kulturális életében fontos szerephez jutó személyek haló porát őrzik. Jegyzéküket a Magyar Közlöny folyamatosan közzéteszi. A védett sírok többsége a fővárosban található. 2005 végére a fontosabb budapesti temetők mindegyike sorra került, és eddig mintegy háromezer sír került védelem alá, nagyrészt a Kerepesi úti, a Farkasréti, a Rákoskeresztúri és az Óbudai, kisebb részben a Megyeri úti, a Rákospalotai, a Budafoki, a Cinkotai, a Csepeli, a Pesterzsébeti, a Pestszentlőrinci, valamint a régi és az új Kispesti temetőben. Folyamatban van budapesti izraelita temetőkben nyugvó legjelentősebb személyiségek sírjának védelme is. A különféle templomi temetkezőhelyek védelmére nem kerülhetett még sor, mivel ehhez magasabb szintű, az állam és az egyházak közötti megegyezésre volna szükség. Emellett továbbra is bajos azoknak a síroknak a megóvása, amelyekben nem neves személy nyugszik, de maga a síremlék olyan művészi vagy kultúrtörténeti értékű, ami indokolttá tenné a védelmet. A legkiemelkedőbb személyiségek sírja minden külön kérelem nélkül védettség alá került. Ezt egészíti ki a különféle szakmai szervezetek által javasolt sírok sora. Emellett folyamatosan feldolgozzák az NKB-hoz beérkező egyéni felterjesztéseket, a sírvédelemre irányuló civil kezdeményezéseket. Érdemes hangsúlyozni: bárkinek megvan a lehetősége arra, hogy egy vagy több sírhely védelem alá helyezése ügyében az NKB-hez forduljon. (A Nemzeti Kegyeleti Bizottság levélben kereshető meg, címe: 1250 Budapest, Pf. 19., e-mail cím: info@nkb.hu) A védetté nyilvánítás fő hozadéka, hogy az adott síremlék nem számolható fel, és fenntartásáért a temető nem szedhet díjat, csak az esetleges sírgondozási munkálatokért. Emellett engedélyre van szükség a védett sírok áthelyezéséhez vagy megváltoztatásához. A sírgondozás elvégzése vagy megrendelése továbbra is a hozzátartozók feladata lenne; nehézség, hogy számos, főként régebbi sír esetén már nincsenek leszármazottak. Ennek kapcsán felidézhetünk egy olyan javaslatot, amely már a 20. század elején felvetődött, de szervezett formában azóta sem valósult meg: az egyes intézményeknek, egyházaknak, iskoláknak, egyesületeknek kellene gondoskodniuk a számukra fontos régi síremlékekről.