Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Kirschner Péter: Civiliáda - Kisvasút a karácsonyfa alatt - Sándor P. Tibor: Belépti jegy a régi Magyarországra

BUDAPEST I AN II ÁR 36 CivUiáda Kisvasút a karácsonyfa alatt KIRSCHNER PÉTER Akit egyszer a játék mozdony jelképes füstje megcsapott, ettől a szenvedélytől nehezen szabadul, élete végéig elkíséri. • Volt egy hely: sok gyerek életében fontos szerepet játszott és játszik ismét. Volt egy cél, egy eszme, amelyért sokan dolgoztak, és egy pillanat alatt semmivé vált. Volt egy csapat, amelynek tagjai összetartottak, építettek, játszottak, és mindeközben megalapozták saját jövőjüket. Nem az utcán csellengtek vagy otthon játszottak számítógépes játékokat. Együtt voltak, egymásért, a tanulás, a felfedezés öröméért. A békásmegyeri lakótelepen 1984 óta működött a Ganz Ifjúsági Műhely, amelyben kisiskolás koruktól sajátíthatták el a gyerekek a vasút-, repülő-, és elektronikai modellezés minden apró titkát. 1997-ben egyesültek az amatőr Számítástechnikai Klubbal, majd az Ész-Agy Óbudai Hagyományőrző Egylettel. Azóta itt a nagyobb gyerekek a számítástechnika alapjait is elsajátíthatták. Sokan itteni élményeik hatására választották később valamelyik műszaki főiskolát, az egyetemet. Balázs Lajos és kis csapata tavaly szeptemberben ünnepelte volna a műhely megalapításának huszadik évfordulóját, de erre akkor nem kerülhetett sor. Az évtizedek alatt készített apró mozdonyok, hajók, repülők, apró házikók, terepasztalok mind odavesztek, és az eddig elfoglalt, tanulni vágyó srácok elveszítettek egy fontos állomást az életükből. Egy augusztusi hajnalon valakik - a feltételezések szerint szándékosan - felgyújtották a Hímző utcai modellezőműhelyeket. Először valami gyúlékony anyagot locsoltak szét, majd gyufával lángra lobbantották a helyiségeket, és ezzel sok száz gyerek munkáját semmisítették meg. A klubot önerőből tartották fenn, a műhelyben dolgozó felnőttek mind társadalmi munkában végezték tevékenységüket. Az alapító, Balázs Lajos villamosmérnök két évtizeden keresztül végezte a munka nagy részét. 1984-ben a Ganztól kapott támogatásból anyagokat, szerszámokat vásárolt, a tanácstól pedig kapott egy műhelyt, melynek rezsijét a mai napig az önkormányzat fizeti. Kanada budapesti nagykövetsége pályázati úton kétszer is támogatta a klubot, fenntartását az évek során ebből finanszírozták. A tűzben 21 millió forint káruk keletkezett, kifizetésére semmi esélyük sem volt. A veszteség azonban forintban ki sem fejezhető. Megsemmisült húsz év munkája: terepasztalok, makettek, modellek, szerszámok, minden, amire a folytatáshoz szükség lenne. A gyerekek nem adták fel. Ok biztatták Balázs Lajost: verseket írtak hozzá, hogy rábírják a folytatásra. A karácsonyt, a téli szünetet újra kopácsolás, gyermekzsivaj teszi hangossá a Hímző utcában. A III. kerület, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata gyorsan a segítségükre sietett. Helyreállították a kiégett helyiségeket, törhetetlen ablakokkal üvegezték be, és ötmillió forint értékben vásároltak szerszámokat, gépeket a munka megkezdéséhez. Segítségét ajánlotta fel a Közlekedési Múzeum is. Az év utolsó napjaiban kezdték meg a költözést. Azt még nem tudják, hogy az első kisvonat mikor fut körbe a pályán, de ahogy Balázs Lajos a híveit, barátait, munkatársait ismeri, az sem várat már sokáig magára. Aki megunt kisvasútjának tartozékait, a mozdonyokat, vagonokat, síneket, váltókat még felleli a padláson, a pincében, segíthet nekik. • Belépti jegy a régi Magyarországra ••••••••••••••HJím • Az új képes album borítóján középosztálybeli nukleáris család: férj, feleség, kisded és a szoptatós dajka. A férfi ereje teljében, odaadó mosolyát hercig kis bajusz teszi ellenállhatatlanná. Ifjú asszonykája idomai pontosan annyira párnásak, amennyire ez a kor szépségideáljától és egy nemrég még gyermekágyas anyától elvárható. A dajka habos viseletben, „népiesch"-ben, natürlich. Míg a házaspár karcsú pohárból aranyló világos sört iszik, őelőtte vaskos krigliben barna habzik. Az ölében pihenő, kicsattanóan egészséges csecsemő tehát már az anyatejjel együtt szívja magába a jóféle ser zsongító mámorát. És magába szívja a képből áradó derűt és biztonságot is. Mit sem sejt arról, hogy a dolgok hamarosan nagyot változnak körülötte. 1900 köriil járunk. Mire felnő, már egy egészen más világban találja magát. Ha elég szívós, még számos történelmi sorsfordulónak lehet tanúja, részese, elszenvedője. De ne menjünk ilyen messzire! Hiszen ez csak egy plakát az úgyneve-