Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Herczeg Dóra: Rod Stewart energikus, csibészes és elragadó

BUDAPEST 2flflg/j} AUGUSZTUS 30 Rod Stewart energikus, csibészes és elragadó Szöveg: HERCZEG DÓRA Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Nem fogott az idő Rod Stewarton. A skót világsztár, fiatal énekeseket megszégyenítő energiával, fergeteges, magával ragadó bulit csapott a Kisstadionban, két részből álló, kétórás profi show-val kápráztatta el rajongóit. Volt minden: skót duda, szmoking, vonósok, harmincas éveket idéző színpadkép, kiválóan megkomponált tüzes, látványos, de maximálisan zeneközpontú produkció. • Fél kilenckor már majdhogynem szuggerálta a színpadot a tömeg, több füttykoncert is elhangzott, mire felcsendült az intro. Mi más szólhatott volna, mint a skót duda! Előbb a három vokalista táncolt be a zenére, majd a zenekar, végül berobbant a főhős is. Az elegáns stadionokhoz szokott Stewart talán egy kicsit meglepődött a Kisstadion hetvenes éveket idéző, lepusztult állapotán, talán arra számított, nem lesznek üres sorok a lelátón. Tízezren viszont eljöttek, és őt várták, már nagyon. Az első hangok és a csibészes kikacsintások után azonban megállapíthattuk, Stewart ugyan elmúlt hatvanéves, de kétség nem fér hozzá, elemében van. Pedig feszített program állt mögötte, májusban és júniusban majdnem mindennap a From Maggie May To The Great American Songbook című show-jával lépett fel Európa stadionjaiban, június végén pedig Budapesten is elénekelte négy évtizedes pályafutásának legjobb saját dalait és legújabb albuma, a The Great American Songbook III. örökzöldjeit. A buli első „felvonásá"-ban a skót énekes csapata inkább a Stewartklasszikusokat játszotta, mondhatni elég egyszerű látványelemek közepette, puritán színpadképpel. Ugyanakkor, aki a három kivetítőt is nézte, remekül szórakozott, mert az élő showé, a zenéé volt a főszerep. Stewart zenei rendezője nem aprózta el, az alapfelállás mellett több ritmusgitáros, egy hegedűművésznő, egy szaxofonos hölgy meg egy dobos színesítette a produkciót. Az elbűvölő, dögös fekete háttérénekesek és Stewart már az első számmal remek hangulatot teremtettek, ami csak tovább forrósodott. A buli tüzesedett, jöttek a legnagyobb slágerek, a You're In My Heart, a Baby Jane, a Do You Think I'm Sexy?, a Tonight's The Night's The Night. Rod Stewart pedig két táncmozdulat között bevetette koncertjein már hagyománnyá vált kedvenc mókáját is: dedikált focilabdákat lőtt rajongóinak. A skót focidrukker énekes hátán „Celtic" felirattal hirdette futballrajongását, amin a Stewart-funok meg sem lepődtek, hiszen a rekedtes hangú sztár a Glasgow zöld-fehér csapatának lelkes szurkolója. Végül is majdnem focista lett, az FC Brentford le is igazolta. Szerencsére mégsem gólkirályként ismerte meg a világ, ugyanis még profi játékosként összehozta az élet Wizz Jonesszal, akitől megtanult gitározni, majd '63-ban már a Five Dimensionsban énekelt. Közönséghódító útja '67-ben indult meg igazán, amikor Jeff Beck világklasszis gitáros elhívta a Jeff Beck Groupba. Az együttes tagjaként az egész világ megismerhette sajátos hangját. Az első rész nagy meglepetése volt az is, hogy míg Stewart zöld ingét narancssárgára cserélte, leesett állal hall-