Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Csordás Lajos: Egy Bécsi úti molnárház újjászületése

BUDAPF.S T Zflfl^g AUGUSZTUS emlékük a Lajos utcában maradt fenn molnárjelenetet ábrázoló kapufaragványként (ez ma a Kiscelli Múzeumban látható). De nézzük a Bécsi úti épület történetét. „A ház telke 815 négyszögöl volt a szőlőskerttel együtt - írja emlékezésében Massányi. — A háznak hatalmas kapubejárata volt, az 1800-as évek végén a kapu alatt állt Hoffmann Lipót huszár zöld színű fogata, melyet vadászatok idején használt. A pincét, melybe még lovas kocsival is le lehetett hajtani, a két világháború között a (régi) Sipos vendéglő bérelte raktárnak. A házban termény- és takarmányüzlet is működött még az 1900-as évek elején. Az utcafronton két lakás volt, az egyiket bérbe adták, a másikban a család lakott. Ezen utóbbihoz tartozott az üzlet. Később a hátsó részben is kialakítottak lakásokat. Az 1900-as évek elején már csak a megözvegyült Millacher Anna és két lánya (Anna és Borbála) élt a házban, a rokonság részben kihalt, részben elköltözött. Az utolsó két Hoffmann lakó Hoffmann Anna és Borbála volt. Az ő halálukkal, 1931-től, a házban csak bérlők laktak." Hogy értsük, ki kicsoda a Hoffmansagában, szintén Massányi Aurél közlése alapján tudom eligazítani az olvasót. Franciscusnak három fia volt, Franz, Andreas és Jakobus. A középső fiú, Andreas feleségül vette Millacher Annát, kinek bátyja, Lajos a 19. század végén gazdag szikvízgyárosként volt ismert. A gazdag sógor Budapest történetébe is beírta nevét: a városra hagyományozott vagyona egy részéből állították fel 1904-ben a Corvin téri Lajos-kutat. Andreas és Anna házasságából hat gyerek született: Lipót (katonatiszt, huszár), Imre (malomigazgató), Lajos (kereskedő), Borbála, Anna és Károly (királyi mérnök, később államtitkár). A két lány nem ment férjhez, 1917-ig özvegy édesanyjukat gondozták a régi házban, majd egymás támaszai voltak halálukig, 1931-ig. Ez utóbbi különös eset volt, érdemes idézni róla Massányi úr emlékezését: „... akkoriban nagy visszhangot kiváltó újlaki történet, miszerint először Borcsa néni halt meg, majd virrasztás közben Anna néni is. Mivel köztudott volt, hogy a két testvér csak egymásért élt, Anna néni esetében a katolikus egyház öngyilkosságra gyanakodott, és először nem vállalt egyházi temetést annak ellenére, hogy a testvérek minden szombaton virágot vittek kertjükből az újlaki plébániatemplomba. Később a boncolás természetes halált (leállt szívműködést) állapított meg." Anna és Borbála halála után is a Benőtte a házat a zöld Az udvar még romokban Újra nyílik a bejárat?