Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Csordás Lajos: Egy Bécsi úti molnárház újjászületése

Hoffmann család tulajdona maradt a ház, bár nem laktak már itt. A háború után még felújíttatták, majd 1951-ben az állam saját kezére vette, s ettől kezdve az épület története folytonos pusztulás. A kilencvenes évek elején, a kárpótlások idején nem a Hoffmannok kapták vissza, hanem a III. kerületé lett, amely értékesítette. A még élő két Hoffmann-örököst ötszáz-ötszázezer forint kárpótlási jeggyel fizették ki. Ügy tűnik, ezzel a mozzanattal ért véget a család és a ház majdnem kétszáz éves kapcsolata. A Buda Panzió Kft., amely nyolc és fél millióért vette meg az önkormányzattól, nem tudott vele mit kezdeni, a pincét időközben elárasztotta a víz, a ház lakásaiba hajléktalanok költöztek, s jelentős pusztítást végeztek, többször is tüzet okoztak. Végül az épületet Barna Sándor siófoki diszkó- és étterem-tulajdonos vásárolta meg az ezredfordulón. Sajnos ő sem tudta azonnal elkezdeni a felújítást, pedig akkor még több minden megmenthető lett volna. A falak nagy részét például 2002-ben azután kellett lebontani, hogy beszakadt a háztető. A régi téglákat legalább a bontáskor szépen összegyűjtötték az udvari gesztenyefa alatt, s most, az újjáépítés során felhasználják. Mert a felújítás tavasszal végre elkezdődött, s mire e sorok megjelennek, talán már tető alá is kerül a megújult épület, melynek tehát eredeti része csak kevés maradt: a pince egy szakasza s a Bécsi út 54-hez simuló szárny egy jelentősebb darabja. A Bécsi úti traktust, a főhomlokzatot azonban teljesen le kellett bontani, s hetvencentis homlokzati falaival újjáépíteni. A régi téglákon kívül itt visszahelyezik a még meglévő eredeti kő ablak- és ajtókereteket, kerékvetőket is. A fedélszéket a régiről felvett rajz alapján, hitelesen építik újjá. Néhányan kivetnivalót találnak abban, hogy a műemlékvédelem engedélyezte cserép helyett a természetes pala használatát, ami errefelé nem volt tipikus fedőanyag. Fontos, hogy a régi épület a telek hátsó oldalán új szárnnyal egészül ki, így nem U alakban, hanem négy oldalról fogja majd körül az udvart. Visszakerülnek a jellegzetes tornácoszlopok is, melyeket szintén el kellett bontani az építkezés előtt. Barna Sándor egy újlaki kulturális és szórakoztató központot képzel az épületbe. Már látja, hogy a Bécsi útra két kávéház néz majd a kapu egyik és másik oldalán. A pincében az óbudai szőlőtermelők, a braunhaxlerek emlékét ápolják a borvendéglőben. A tetőtérben galéria, a hátsó, új épületrészben pizzéria és rendezvényterem lesz. Az udvari kúton modern mobilszobor forgolódik majd; ám az öreg gesztenyefát sajnos kivágták. Sok mindent fel kellett tehát áldozni, s a műemlékvédelemnek is kompromisszumokat kellett kötnie a ház megújulásáért. Talán megérte. • Újjáépül, ami megmaradt