Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Rokob Tibor: Menjünk a Svábhegyre ki!

BUDAPF. ST gflfl^g AUGUSZTUS 18 A legendás itallap vetett véget. Az étterem németül és oroszul is jól beszélő gazdáinak udvarán lőállást alakítottak ki. A pincét az italok megmentése szándékával befalazták. Ezen a rejtekhelyen húsz ember vészelte itt át a frontot. A vendéglőt létrehozó nagyapa 1946-ban hunyt el. Felesége megérte az 1951-es államosítást, életművük teljes megsemmisítését. A később tanítónőként is dolgozó, 1974-ben elhunyt asszonyt megtörte a 1945 utáni időszak. A háború után egyébként nem az étteremnek helyet adó épületeket vették el a családtól, csupán az iparengedélyt BUDAPEST vonták be tőlük. 1951-ben a hajdani éterem tartozékait - a család szeme láttára - tizennégy teherautó szállította el. A hatalmas tűzhelyet csak darabokba vágva tudták kivinni a házból. Ezt követően hét éven át ezek az épületek adtak otthont a 100-as rendőrőrsnek - fegyverszobával és lőtérrel. Egy igazi zugkocsma mégis működött a házban. Elöl ugyan fenn volt a rendőrség táblája, de azt mindenki tudta, hogy hátul gond nélkül be lehet dobni egy-egy felest. A János Kórház dolgozói rendszeresen látogatták is a helyet. Az 1956-os forradalom után néhány vidéki, civil ru-Pacsirla-veildéglő kerthelyisége. ha nélküli rendőr - a nagymama főztjét élvezve - évekig a család nyakán maradt. Sőt amikor két év múlva az egész őrs a Maros utcába költözött, néhány egyenruhás továbbra sem volt hajlandó elhagyni a házat. A család még Kádár János titkárságára is írt az ügyben. Végül - Wendl Ede erőszakosságának köszönhetően - a kerületi tanács utalt ki a makacs rendőröknek új szolgálati lakást. Szentkirályi Gyula munkát kapott a városban, de továbbra is az emeleten lakott. A nyugdíj nélkül maradt édesanya a telek újabb és újabb területeinek eladásával próbálta biztosítani a megélhetését. Az étterem egykori kertjében azóta több modern házat is felhúztak. Négylakásos társasházzá alakították a vendéglő épületeit is 1958-ban. A meglehetősen lepusztult állapotban lévő ház túl nagy volt a Wendl családnak, Wendl Ede a hatóság lépését megelőzve kiadta a helyiségeket. Több mezőgazdasági szövetkezet „melléküzemágáéval is szerződést kötött, így többek közt egy munkavédelmi kesztyűket gyártó üzem és egy lakatosműhely költözött az egykori népszerű étterem falai közé. A kertben építőipari cégek áruja várakozott a szállításra. A bérlők a hetvenes években hagyták el a házat, amikor a család úgy döntött, hogy visszaköltözik a nagyszülők egykori otthonába. Az évek során többször felmerült a hajdani vendéglő értékesítésének az ötlete. Szentkirályi Gyula örököseivel egy tíz évvel ezelőtti 25 milliós ajánlat visszamondása miatt megromlott kapcsolat. Wendl István szerint ma már szó sem eshet a család múltját képviselő épület eladásáról. Értéke akár a 110 milliót is elérné. A fényképek, dokumentumok sokaságát összegyűjtő egykori hajóskapitány azt szeretné, ha nagyszülei legendás éttermének hangulatát, a cigányzenét, a kuglipályákat, a kézzel rajzolt étlapokat, a kertben sétáló pávák látványát, élményét a mai Pest-Buda lakói is megismerhetnék. Legalább így, nyomtatásban. •