Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Rokob Tibor: Menjünk a Svábhegyre ki!

17 AUGUS7.TII S aflflSff BUDAPEST volt, de a szülők nem vendéglősnek szánták gyermeküket. Nagy gonddal tanítatták. Sőt amikor 1927-ben - a szemközti épületet megvásárolva -vendéglőjüket áthelyezték, és kibő­vítették, a nagy lármával járó forga­lom miatt önálló lakást béreltek neki a közelben. A Pacsirta étterem igazi fénykorát éppen ekkortájt regisztrálja a jövő­ről mit sem sejtő közönség: ezekben az években a legnépszerűbb. Az egy­kori vendéglőnek helyet adó Kútvöl­gyi út 18-as számú ház erről az idő­szakról ma már nem sokat árul el. A zöld ablakokkal díszített fehér falak mögött mindenütt lakószobákat hoz­tak létre. A nyüzsgő éttermi élet kel­lékei csaknem nyomtalanul eltűntek. Az abroszok mosására használt rézüs­töknek, valamint a naponta használt faszenes vasalóknak nyomuk sincs. Egyedül a hatalmas fák alatt elterülő kertben tűnik föl egy-egy régi kerti pad vagy sárga kockakővel sármen­tesített terület. Az 1855-ös dátummal, és LC mo­nogrammal díszített korabeli kútkáva a ház eredeti tulajdonosának, Leicam Koméinak a nevét jelzi s őrzi. A kert­ben már helyét sem látni az étterem nagy sikerű fedett és nyitott kugli­pályáinak vagy a kerthelyiség fölé húzható ponyva tartóoszlopainak. Az istállókat és a gazdasági épületeket lebontották, vagy átalakították. De mindennek azért nem veszett nyoma. A házigazda nemcsak a múlt fényké­peit őrzi. Néhány szódáspalack mel­lett büszkén mutatja a vendéglő esz­közei közül megmentett réz sörcsa­pot. Szavai szerint az étterem egykori cégértáblája is megvan még valahol. A Wendl család étterme hajnaltól éjfélig - sőt a vendégek igényei sze­rint akár tovább is - nyitva tartott. Az új épület konyhájában hatalmas sütőfelületeket alakítottak ki. Zá­horszky Hermin fáintos vargabélesé­nek a város másik végébe is eljutott a híre. A borospincét Révfülöpről és Egerből hozott borral töltötték meg. Akkoriban még lovas kocsival szállí­tották a hordókat, amelyekből kézi pumpával kellett átszivattyúzni a ne­mes italt. Az étterem étlapját és ital-Az első épület a nyári terasszal (Kútvölgyi út 9.) lapját kézzel rajzolták. Vasárnapon­ként a vendéglősök mérnöknek tanu­ló fia is besegített a munkába. Telt ház esetén tizenkét kisegítő pincér is hordta az ételeket. Az étteremben mindennap cigányzene szólt, ám a hely külön érdekessége az volt, hogy az asztalok között Wendl István hob­biból tenyésztett pávái jártak-keltek. Sok híres személyiség megfordult a Pacsirtában. Latabár Árpád vagy Já­vor Pál visszajáró vendégei voltak a helynek, de gyakran mulatott itt a har­mincas évek ferencvárosi labdarúgó­csapata is. Kiss Manyi sokszor a zárás küszöbén érkezett, ilyenkor rendsze­rint maga állt be a konyhai tűzhely mögé, hogy elkészítse vacsoráját. Egy újabb szintet húztak az épület utcai frontjára 1930 körül. Ideköltö­zött az étterem főpincére, Szentkirályi Gyula, aki a negyvenes években be is társult a családi vállalkozásba. A vendégszámot jóformán egyfoly­tában növelő, egyre népszerűbb étte­rem fejlődésének a háború kitörése Csikóbőrös a reklámlapon A MAGYAR BORNAK NINCSEN PÁRJA1 KOSTEN SIE DEN UNGARISCHEN WEIN! ASSAGGIATE IL VINO UNGHERESE! VEUILLEZ GOUTER LES VINS HONGROIS! PLEASE, TRY THE HUNGARIAN WINES! A MAGYAR BORNAK NINCSEN PÁRJAI KOSTEN SIE DEN UNGARISCHEN WEIN! ASSAGGIATE IL VINO UNGHERESE! VEUILLEZ GOUTER LES VINS HONGROIS! PLEASE, TRY THE HUNGARIAN WINES!

Next

/
Thumbnails
Contents