Budapest, 2005. (28. évfolyam)
8. szám augusztus - Rokob Tibor: Menjünk a Svábhegyre ki!
BUDAPEST 2 flflg /j} AUGUSZTUS 16 Menjünk a Svábhegyre ki! ROKOB TIBOI Wendlék Pacsirtája pávákkal, rendőrökkel • A török elől a Sváb-hegy térségébe bemenekülő rác (szerb) családok köszönheti ez a vidék a balkáni, nyílt erjesztésű szőlő- és borkultúra meghonosítását. Az 1800-as évek második felében - a filoxéra felbukkanása következtében - a hatalmas szőlőtáblák pusztulni kezdtek, s a földbirtokok a szőlősgazdák kezéből a nyaralónak helyet kereső telektulajdonosok kezébe kerültek. Sorra épültek a vonzó küllemű villák: művészek, írók, színészek vásároltak maguknak házat a környéken. A fogaskerekű vasút megindulásával, 1874-től a Sváb-hegy a város legkedveltebb kiránduló-, és pihenőhelyévé lett. Délkeleti lejtője már akkor is Budapest egyik legszebb villanegyede volt. E mutatós, oszlopokkal, verandákkal díszített házakban még ma is gyönyörködhet a járókelő. Tulajdonosaik óvják, védik őket. Ám a Svábhegy egykori vendéglői, kávéházai közül sokat már csak fényképről ismerhet meg az ember. A vendégfogadók egykori törzsvendégei közül már nemigen él senki. Nincs, aki felidézze az éttermek fénykorának hangulatát, a visszajáró vendégek szokásait. A 350 vendég befogadására alkalmas hajdani Pacsirta ebből a szempontból kivételnek számít. Wendl István, az 59 éves egykori folyami hajóskapitány ma is a Kútvölgyi úton, a nagyszülei által létrehozott patinás étterem épületében lakik, és magánemlékeknek kijáró figyelemmel gyűjti és rendezi a közemléknek is számító dokumentumokat, családja vállalkozása történetének képeit, iratait, adatait. És most - azután, hogy elvállalta, átengedi, amit tud, a Budapest olvasóinak - ezek alapján szemezgetünk a hoszszúnak talán nem mondható, de viszonyainkra oly sajnálatosan jellemző históriában. A Pacsirta étterem megálmodója -a nagypapa, szintén Wendl István -1855-ben született a szlovén határ melletti Tornyiszentmiklóson. A helyi főjegyző fiát erősen vonzotta főváros, s a hentes-mészáros szakmát kitanulva Pestre utazott. Ennek előtte néhány évet Pozsonyban is inaskodott, a vendéglátás alapjait mégis az akkoriban Kriszt Ferenc bérelte Százéves étteremben sajátította el. Későb-Wendl István (jobb oldalt), mellette Záhorszky Hermin és a csokornyakkendőben Szentkirályi Gyula (Kútvölgyi út 18.) bi feleségével, Záhorszky HerminwcX is a fővárosban ismerkedett meg. Felesége lengyel származású, 17 gyermekes családja Kőbányán élt. A virágkertészettel és hintókészítéssel foglalkozó família gazdagságát jól érzékelteti, hogy annak idején a Bajcsy-Zsilinszky Kórház a tőlük vásárolt területen épült fel. Az édesanya 1901-ben bekövetkezett halála után a családfő mindent eladott, és a pénzt szétosztotta gyermekei között. Ez az összeg adott lehetőséget arra, hogy a fiatal pár 1904-ben az akkori városhatáron kívül, a Virányos út 2-es szám alatt egy 1883-ban épült nyaralóházat béreljen magának, és megnyissa A Pacsirtához címzett vendéglőjét. Az épület - a Kútvölgyi út 9-es szám alatt - ma is áll, bár a kerthelyiséghez vezető középső bejáratot a mai tulajdonosok átalakították. A házat immár zárt kerítés veszi körül, a környéket pedig mindenütt járda és aszfalt borítja. Pedig a mai Kútvölgyi út helyét a századforduló után még évtizedeken keresztül csaknem teljes szélességében a Pacsirta étterem étkező vagy csak éppen hűsölő vendégekkel teli asztalai foglalták el. Megnyitásától kezdve igen népszerű volt a pestiek, budaiak körében. A legtöbb vendég az addigra már elpusztult szőlők helyén kialakított gyümölcsösök tulajdonosaiból és a kisebb erdők - hintón érkező - vadásztársaságaiból került ki. A hétvégi gyalogos turisták közül is sokan keresték fel az éttermet, ám az állandó, visszajáró törzsközönséget a sorra épülő nyaralók gazdái tették ki. A környék központi találkahelyévé váló Pacsirtában minden este nagy volt a mulatozás. A szorgalmasan dolgozó vendéglősök közül a konyhát az aszszony irányította, férje a személyzet irányításától az ételek beszerzéséig minden egyebet elvégzett. Fiuknak, az 1911-ben született Wendl Edének a keresztapja ugyan Kriszt Ferenc
