Budapest, 2005. (28. évfolyam)
8. szám augusztus - Prohászka László: Újra látható a gorodoki lovasroham domborműve
15 AUGUSZTUS flflS f l BUDAPEST tű, fekvő téglalap alakú alkotás mészkőből faragott keretben állt a főépület falán. A mészkő keret felső részébe felvésett felirat: A GORODOKI LOVASROHAM EMLÉKÉRE / 1914. VIII. 17. A dombormű alatt egysoros szöveg állt a posztamensen: A ROHAMBAN RÉSZT VETTEK A MAGYAR KIRÁLYI 1., 6., 7. ÉS 8. HONVÉD HUSZÁREZREDEK. Amint arról a napi sajtó is beszámolt, a laktanya bejáratánál lévő épület falába épített emléktáblát 1929. augusztus 17-én (tehát a tragikus roham évfordulóján) avatták fel ünnepélyes körülmények között, katonai tiszteletadással. A tábori misét követő beszédet József főherceg mondta, a székesfőváros nevében dr. Czebe Jenő tanácsos, a hajdani 5. lovas hadosztály egykori tisztikara nevében gróf Bissiuger Nándor koszorúzott. Az emlékművet az avatás után is megbecsülték, évente augusztusban megemlékezést tartottak a domborműnél. A fegyveres testületek objektumainak területéről 1945 után számos első világháborús emlékművet eltávolítottak. Lebontották a Böszörményi úti laktanya udvarán álló Csendőr vértanúk emlékszobrát {Pásztor János művét), az Ezredes utcában a Gépkocsizok hősi emlékét (Maugsch Gyula alkotását), Csorba Géza Hegyi tüzéremlékművét a Hadik-laktanya faláról, továbbá a Ludovika Akadémia szobrainak többségét. A gorodoki huszáremlék sem maradt a helyén, de szerencsére nem pusztult el. A laktanyába a rendőrség egységei költöztek, és a domborművet a Belügyminisztérium intézkedésére, 1948-ban a Hadtörténeti Múzeumba vitték. A leltárban az 1., 6., 7. és 8. huszárezred hősi emlékműveként szerepelt. (Az utalást Gorodokra az emlékmű mészkőből faragott, ugyancsak lebontott kőkeretére vésték, ez viszont nem került be a múzeumba.) A bronztábla évtizedeken át az alagsori folyosón állt, a falnak támasztva. A Hadtörténeti Múzeum vezetőségének döntése alapján 2004-ben megtisztították, és jelentős hibáit kijavították. A domborművet az első világháború kitörésének kilencvenedik évfordulóján, 2004 júniusában - az egykori 82. gyalogezred emléktáblája társaságában - a múzeum épületének belső udvarra néző falán helyezték el. Alivei az alkotás eredetileg laktanya területén állt, kevesen ismerték: nem szerepel sem Liber Endrének a főváros szobrairól és emléktábláiról 1932-ben írt könyvében, sem Gádor Endre és Lyka Károly Budapest szobrairól 1955-ben megjelent kötetében, illetve Rajna György 1989-ben kiadott szoborkatalógusában. Medvey Lajos 1939-ben kiadott Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez című könyve viszont említi a művet. Az emléktábla alsó részén, a kétsoros szöveg fölött, a bal oldalon olvasható Manno Miltiades-, illetve a jobb oldali „Nemes György / 1929" szignó egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotás a Kerepesi úti lovassági laktanya falán egykor állt relief. Néhány rossz minőségű, de azért azonosítható, korabeli hírlapi fotó szintén megerősítette, hogy a Gorodok-emlékmű domborműve látható a múzeum épületének falán. Az azonosított emléktábla históriája mellett érdemes néhány szót szólni a két művészről is. Manno Miltiadesz (1879-1935) különösen színes egyéniség volt. A Münchenben tanult grafikus, festő, plakáttervező és szobrász sportolóként is komoly eredményeket ért el. Az 1901-ben és 1902-ben rendezett első, illetve második hazai labdarúgó-bajnokság gólkirálya, a BTC bajnokcsapatának tagja. Evezésben és gyorskorcsolyában egyaránt négyszeres magyar bajnok. 1912-ben evezésben indult a stockholmi olimpián. Huszártisztként végigharcolta az első világháborút. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia művészeti versenyén Birkózók című kisplasztikájával ezüstérmet nyert. A gorodoki emlékmű sikere után már nemcsak tervezte, hanem maga mintázta a császári és királyi 16. huszárezrednek a debreceni megyeháza falán, 1932-ben felavatott domborműves emléktábláját, továbbá a 7. honvéd huszárezred 1935-ben, Pápán felállított emlékművét. Nemes György (1885-1958) - későbbi művésznevén Ősz Nemes György - Zala György tanítványaként részt vett a Hősök terén álló Millenniumi emlékmű szobrai és domborművei egy részének kivitelezésében, majd 1945 utáni restaurálásában. O készítette a Szent István-bazilika bal oldali középső oltárának angyalait, 1925-ben az I. kerületi Corvin tér 4. számú ház falán látható négy domborművet, valamint 1952-ben Eötvös Loránd mészkőből faragott mellszobrát. A Nemzeti Galéria néhány kiváló alkotását - Jókai-meWszobox, Menekülők, Lovas harcosok - őrzi. Legjelentősebb munkája azonban a gorodoki lovasrohamot ábrázoló dombormű. A Hadtörténeti Múzeum értékmentő tevékenységének köszönhetően sokáig elveszettnek hitt, értékes műalkotás vált láthatóvá a nagyközönség számára. •
