Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Prohászka László: Újra látható a gorodoki lovasroham domborműve

BUDAPEST 2flflg/j} AUGUSZTUS 14 Újra látható a gorodoki lovasroham domborműve PROHÁSZKA LÁSZLÓ • A budapesti szobrok és emléktáblák históriája szinte kimeríthetetleniil gazdag. Az 1945 utáni rengeteg áthelyezést és lebontást követően, több évtized múlva is előkerülhet egy-egy - korábban örökre eltűntnek hitt -alkotás. Az ismét látható, újra felfedezett művek sorába tartozik a gorodoki lovasroham emléktáblája. Az első világháborúban már a hadműveletek korai szakaszában, 1914 nyarán jelentős veszteségek érték az Osztrák-Magyar Monarchia huszárezredeit a keleti fronton. A galíciai hadszíntéren 1914. augusztus 17-én lezajlott gorodoki csatában az 5. honvéd lovas hadosztály egységeit nyílt területen támadásra vezényelték a láthatóan kiépített ellenséges állásokkal szemben. „Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak" - emlékezett később egy fogságba esett orosz tiszt. Az oroszok egészen közel engedték a huszárokat, majd megszólaltak az álcázott fedezék mögé rejtett gépfegyverek. A lovasroham percek alatt összeomlott. Bebizonyosodott, hogy a lóháton rohamozó lovasságnak nincs esélye a gépfegyverekkel szemben. „Ez a hősi huszárroham és ennek szomorúan nagy vesztesége azt a nagy tanulságot rejtette magában, hogy lovascsapatokkal a modern háborúban nem lehet sáncokat megostromolni" -olvasható a Tolnai Kiadóvállalat gondozásában megjelent A világháború története második kötetében. A hősi halottaknak Magyarországon már az első világháború alatt emlékműveket kívántak állítani. Az 1. honvéd huszárezred hősi emlékművét Stróbl Alajos készítette volna, aki népfelkelő főhadnagyként maga is frontszolgálatot teljesített. „Legkedvesebb munkája ez idő szerint a Világháborús emlék, melyet ezredének, az első huszárezrednek a számára alkot. A műemlék a kaszárnya udvarán lesz felállítva a legközelebb várható befejezés után" - tudósított a Vasárnapi Újság 1917. évi 28. száma. A Kerepesi úti laktanya udvarán felállítani tervezett emlékművet lendületes lovas szobor díszítette volna. Az alkotás azonban - feltehetőleg pénzügyi nehézségek miatt - nem került kivitelezésre. A Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál végül a gorodoki halálroham domborművét helyezték el. Amikor a Monarchia csapatai 1917-ben visszafoglalták a volt galíciai hadszíntereket, egy katonai küldöttség felkereste a Gorodok melletti csatamezőt. A civilben festőművész és grafikus Manno Miltiadesz huszár százados több képet készített a tragikusan végződött ütközet helyszínéről. Ugyancsak Manno terve alapján mintázta később Nemes György a lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblát. A bronzból öntött dombormű rohamozó huszárokat ábrázol. Az előtérben kivont karddal vezénylő tiszt, mögötte trombitát fújva vágtató huszár. A hátrább látható huszárok közül többen golyótól találva hanyatlanak le a lóról. A relief alsó részére, Somogyváry Gyula fogalmazta a kétsoros szöveget: A • ZENGŐ • KÜRTSZÓ • RÉGEN • ELVIHARZOTT • S • LEGENDÁK • ŐRZIK • MÁR • A • HŐSI • I (ARCOT • A • MELYNEK • HÍRE • SZÁJRÓL • SZÁJRA / JÁR • HOGY • TŰZÖN • POKLON • VIR TUSÁBAN • ÉGVE • VÉRES • CSATÁKBÓL • AZ • ÉGBE • SZÁGULDOTT • EGYKOR • A • MAGYAR • HUSZÁR. A 170 x 105 centiméteres mére-Az ágyúval szemben az előkerült bronztábla