Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Bérbringázás

BUDAPEST 2flflg/j} AUGUSZTUS 0 Bérbringázás Szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ A kerékpáros városnézés az egyik legkedveltebb turistaprogram a világon. Néhány éve nálunk is létezik, bár az útvonalat a meglévő bicikliutak hosszúságához és állapotához igazítják, ami jelentősen szegényíti az élményt. Budapest kivételes adottságait eltakarja igénytelenségével és piszkosságával, s ha ez így folytatódik, lassan nemcsak a turisták kerülik el, hanem a helybeliek is. Nemhogy még fölcserélnék autóikat kerékpárra... A Pesten (és Budán) bérbiciklizni nem egyszerű dolog. Óbudán már több az esély, de ebben a turistaidényben ki sem nyitott a városnéző kerékpározást szervező iroda. Papírfecnire írt szöveg tájékoztat lehúzott redőny mögül, hogy helyette legföljebb gyors gyros kárpótolhat a jövő hónaptól. Amennyiben nem túl éhes a vándor, kivárhatja. De hát éhes. Mégpedig városnézésre, és nem buszon, nem hajón, nem levegőben - kerékpáron. A turizmus bevett formája ez széles e világon, Budapest ellenben mintha kicsit kivonná magát ebből is. Pedig a biciklizés népszerűségét felmérendő elég lenne esténként eltekeregni a Deák tér felé, ahol gödröt lehet rekeszteni bringával, hemzsegnek a bentlakók, költekeznek a külföldiek, ismerkednek, nyaralnak - szóval nagy élet folyik. Olyan európai. Az egyik csoport egyforma sárga kerékpáron érkezett (hogy milyen körülmények között, azt lásd a lejjebb). A „Digi pic center"-ben kölcsönözték őket (lényeg, hogy ők értik, az micsoda), ahol a trip előtt hozzá lehet jutni néhány free maphez, a hazaiakra gondolván jól bevált souvenirhez, a kényelem kedvéért pedig day bag storage-hoz (ez már keményebb dió), és a nap végén akkomodálódni egy fine hotelben. Ja, és mindeközben drinks & snacks. Közben free jazz ömlik a felszínre „Nóném" és „Említésreméltó" zenekaroktól. Sárga biciklisek elbúcsúznak: találkozunk másnap reggel a templom előtt, a nagy fővárosi bike touron. így is lett. Délelőtt 11 -kor Pítör fogadja a vendégeket az irodában, professzionális mountain- és hilljárójával harmonizál neonzöld napszemüvege. Beszedi a pénzt (bérbringával ötezer, sajáttal négyezer a háromórás túra), s mire negyed tizenkétszer ütnek a harangok, úton vannak. Séta az első nevezetességhez, a járművek felvételi helyére, ami az Opera is egyben. Szóval mögötte. A turisták kerékpárt választanak: Árpádot, Emesét, Álmost, Ibolyát, de Attilát is igénybe lehet venni, a nevek kiejtésében a sorszámozás segíti az angolszász és latin ajkúakat. A csoportvezető Zsuzsii fogja hajtani, mert a sajátja huszonnyolc sebességes, nem lenne etikus, ha a külföldiekkel szemben ilyenformán jutna előnyhöz. Korábban sportoló volt, azután lett idegenvezető, sőt sportidegenvezető, de neki is éppen elég napi egy csoport, váltótárssal dolgozik. Télen viszont korcsolyázik. Ráér. Hangulatteremtésnek csengőpróba, majd az Andrássy fő- és kerékpárútvonalon Zsuzsival, Ajtonnyal és Zitával az élbolyban megindul a menet. A vendégek már néhány száz méter után megismerik a magyar virtust, amikor motoroscsapat vág elébük, kisteher- és sok lóerős gépjárművek parkolnak keresztben, gyalogosok szaladgálnak szanaszét, kutyák kakilnak a direkt erre az eseményre berendezett zacskó-automaták tövében (kifogyott), beképzelt Ikaruszok pöfékelnek kényelemszerető közönségükkel, nem messze egy hajléktalancsalád szaloncukrot majszolgat. Szerencsére a magyar konyha megint megmenti a haza becsületét - feledteti, amire nemigen lehetünk büszkék - petrezselymes krumpli és antiuniós malacsült illatával. Házi tejfölös uborkasalátával - ábrándozzák, akik nem először járnak nálunk, bár nem értik (mi igen), kisvendéglők helyett miért van az, hogy egymást érik a kínai kifőzdék, török étkezdék és „emcé-donald"-ok. Mintha csak otthon lennének. De ez múlékony nosztalgia, a „Héroszok teré"re vigécen (és éhesen) érkezik a csapat.