Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Tomori László: A Józsefvárosi pályaudvar

BUDAI' F. S T ^flfljfl T Ú T. I II S 26 vízházzal (ebben a gőzmozdonyok számára szükséges víz tartálya falazaton nyugszik, és alatta üzemi célú helyiségek vannak). Kocsiműhely, anyagraktár, élőállat-rakodó, gabonacsűr és vágánymérleg is volt. A pályaudvarhoz a királyi vonatok kiszolgálását biztosító létesítmények is épültek. A vasútvonal érintette Gödöllőt, ahol gyakran megfordult a királyi pár. A váci vonalon a Bécs felől érkező felségek számára 1867-ben összekötő vágány épült az akkori Kőbánya (ma Kőbánya-teher) állomástól Kőbánya felsőre, ezt ma is „királyvágány"-nak nevezik a vasutasok. Valószínű, hogy míg a felségek Gödöllőn időztek, a vonatukat karbantartásra és tárolásra a Józsefvárosiba vitték. A vonal fő funkciója a személyszállítás mellett a szén fuvarozása volt, ezért széncsúszda (átrakodó), széntároló tér és két hídmérleg is létesült. A próbamenet 1867. március 29-én indult, majd megnyílt a (pest-)hatvan- tarjáni vonal. Pestről Salgótarjánba napi egy vonatpár járt, a menetidő 3 óra 47 perc volt (ma személyvonattal körülbelül három óra). Legelőször Pesti pályaudvarnak nevezték, a köznép mondta Losonci pályaudvarnak is, végül (főleg a MÁV második nagy pályaudvara, a Keleti megépülése után) véglegesen Józsefvárosi pályaudvar lett a neve. Itt szolgált az első magyar állomásfőnök, hiszen akkoriban a magyarországi vasutakat főleg németek, csehek és szlovákok igazgatták, és a magyar nyelv használatát is csak 1870-ben tették kötelezővé. Kelenffy (korábban Kelemffy) Károly 1835-ben született, 1871-től a Józsefvárosi pályaudvar főnöke. A vonal államosításakor a Mohács-Pécsi Vasúthoz került, de később visszajött a MÁV-hoz, és üzletigazgató-helyettes lett. (Komoly poszt volt ez akkoriban.) Jókai Mór A gazdag szegények című könyvében kicsi, nyomorúságos állomásnak írja le a Józsefvárosit. A A MÁV közben megépítette a pestzimonyi (ma kelebiainak hívják), a rákos-újszászi és a kelenföld—újszőnyi (ma: Komárom) vonalát, majd 1884-ben elkészült a Keleti pályaudvar. Ezzel Józsefvárost nagy presztízsveszteség érte: egy időre megszűnt a személyforgalma, teherpályaudvarrá vált, pedig akkoriban az elhelyezkedése városi forgalmi szempontból nem volt sokkal rosszabb a Keletinél. Bár „A pályaudvar csinos és szép fekvésű épületét eltakarja a Baross utca sarkán lévő ócska Beszkárt épület, a hozzáragasztott ízléstelen trafiképiilettel", írta egy tanulmányában Gazdy Jenő fővárosi törvényhatósági bizottsági tag. Ez nagyjából ma is így van... A Keletit körülvette a város, nem nagy író bizonyára fényesebb palotákhoz szokott, mert a pályaudvar nem volt rosszabb állapotban, mint a többi kisebb-nagyobb hazai vasútállomás. A forgalom növekedésével bővíteni is kellett: 1869-ben a régi épületek meghagyásával továbbépítették, a teher- és személyforgalmat elkülönítették. A gazdasággal együtt nőtt mind a MÁV hálózata, mind a Józsefvárosi pályaudvar. Az 1870-es években bővítették, térfelügyelőséget, laktanyákat, utakat építettek, csatornáztak. Az állomásnak 1883-ban 102 vasúti váltója volt, és 335 ezer utast szolgált ki.