Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Vértessy Zsófia: Kocsma-tárlat-néző

BUDAP F. S T gflflg/J JANUÁR 28 Kocsma-tárlat-néző VÉRTESSY ZSÓFIA • Kocsmázás Jóravaló magyar ember életében előbbutóbb, időszakosan vagy állandó jelleggel, de mindenképpen megjelenik a kocsma. Több ez, mint holmi italmérő, tudjuk jól. Multifunkcionális hálózati kapocs, a legfontosabb közösségépítő a falvakban lakók és az odalátogatók számára. De ugyanígy a budapesti nappalok és éjszakák elhagyhatatlan kellékei, amelyekbe nap nap után elcaplatunk, mindig be-benézve, a délelőtt is zsúfolásig tömött, kevésbé otthonos, mint inkább szükségszerű talponállók valamelyike előtt, lehetünk peremkerületben, a belvárosban vagy budai zöldövezetben. • Ébredés 1. Ez a jól működő hungarikum az utóbbi időkben önmagát mulatóként, szórakozóhelyként, kertként vagy udvarként eufemizálva lecsapott a városi értelmiségre, felismerve az ezen néposztály alkoholizmusából fakadó kimeríthetetlen fogyasztói lehetőségeket, és talán nem utolsósorban a városban aktívan élők, dolgozók és élvezők alkotó és befogadó (szubkultúrájának társaság-, törzshely-, inger-és italszomját. Kocsmák ezek, gomba mód szaporodók, télen-nyáron hétköznaptól pirkadatig megtelők. Hogy biztonsági őrök pipiskednek a bejáratnál, hogy koncertek és bulik váltják egymást, nem változtat a tényen: kocsmában járunk. Kellékei ezen jeles helyek a kulturált szórakozásnak. • Ébredés 2. Felfigyeltél már a jelenségre? Élsz, látsz, tapasztalsz ebben a városban? Látod, ahogy a köztereket ellepik a műalkotások, ahogy az utcaművészet, a „street art" is teret és lassan elismerést hódít magának? Látod, ahogy beköltözik a múzeumba, látod, hogy a Műcsarnok alagsorában a kultúra fellegvárát matricákkal, „firkákkal", stencilekkel támasztja alá? Látod, ahogy egymásra reagáló, egymással folyamatos interakcióban álló „arctalan" művészek felelnek a mindennapokra, üzennek a városnak, miközben használják? Es látod ezzel párhuzamosan, ahogy a művészet óvatosan leereszkedik az addig jelenségeit magasröptűnek gondolok közé? Szemlesütve teregeti magát, és nem biztos, hogy azért jön közénk, mert a hegy nem megy Mohamedhez, talán Mohamed unta nagyon el magát mostanra. Igazi, valóságos kiállításokként jelenik meg kocsmatereken belül, finoman tapogatózva, szép csöndben a ködös tekinteteket elvonja, falakra emeli, olykor külön termekbe hívja, fotókat, festményeket mutat kerettel, címmel, alkotóval annak rendje s módja szerint. • Örvendés? Mindezek együttesen föladhatnák a leckét a kategorizáló művészettörténetnek, a hideg és meleg tekintetű műértőknek. Próbálkozunk nyilvános, köztéri szoborpályázatokkal, de mintha ezek nem találnák a helyüket, mintha a mű és a társadalom viszonya így, mesterségesen, akaratosan nem lehetne újraértelmezhető, mintha nem is ez lenne a céljuk, s mintha mű és társadalom köszönné szépen, de kezdené megtalálni egymást minden különösebb közvetítő nélkül. A legfontosabb, hogy bejáratott és be nem járatott, nevet szerzett és nem szerzett, elfogadott és el nem fogadott alkotók teret és falat kapnak, természetes közegben, élet- és kocsmaszagú viszonyt kezdenek. Velünk. Mindezek együt-Ésmég Állandóan változó, művészetet kínáló kocsmák Budapesten: West Balkán, VIII., Kisfaludy utca 36. Kuplung, VI., Király utca 46. Szimpla Télikert, VII., Kazinczy utca 14. Szóda, VII., Wesselényi utca 18. Mumus, VI., Nagydiófa utca 16. (csak nyári idényben - Street art paradicsom) tesen életre hívhatják az áhítatos körítéstől megszabadított interakció csupasz eredményét, a mű és a befogadó váratlan és őszinte találkozását. • Példázat Kormos Ferenc (kormosferenc.ini.hu) a West Balkánban szabályos tárlatot mutat be, s attól, hogy a szűken körbekerített kiállítóterem színes falai nem szolgálnak megrendezett kultúrkörnyezetként, a műalkotások egyszerűen velem vannak. Nekem vannak. „Azért szeretek kocsmákban kiállítani, mert úgy érzem, az ehnúlt időben a művészet nagyon is eltávolodott a hétköznapi embertől, az ő számára érthetetlenné vált a modern művészet, ezért nem jár galériákba. Nem célom elefántcsonttoronyba zárkózni, nyitni szeretek, hogy sokan lássák a műveimet, és mi lehet erre jobb, mint egy kocsma vagy egy mozi? Számomra a művészet kommunikáció, a mű akkor befejezett, ha befogadásra talált. Nem a szakmának, nem a sznoboknak csinálom, ezért a jelszavam: Vissza a közönséghez" - vallja a kiállító, akinek 1988 óta folyamatosan berendezett bemutatkozó helyszínei között túlsúlyban vannak a hétköznapi élet terei, a mozik (Művész, Toldi, Szindbád, Cirko-gejzír, Hunnia, Örökmozgó), a klubok, kocsmák (Banán Klub, •o o