Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Egy ital, amely történelem: megnyílt a Zwack Múzeum és Látogatóközpont

kapcsán. De a dolog úgy áll, hogy a villanyégőgyártás nem részeg asszociáció, hanem történelmi tény. Oka az amerikai szesztilalom. Az alkoholstop idején ugyanis le kellett kötni valamivel a Zwack rendelkezésére álló üveggyártó kapacitást. így aztán már könnyen érthető, hogy miért a Zwack állíttatta az egyik első neonreklámot Pesten. Mégpedig az Oktogonon. Apropó: Amerika! A kiállításon egy olyan unicumos palack is látható, amely 1936-ban - a szesztilalmat követően - került a tengerentúlra, majd hat és fél évtized után, 2002-ben a tulajdonosa bontatlanul átadta a Zwack-gyűjteménynek. Most ott a becses darab a vitrinben, a Zwack-égőkkel, a neonreklám fényképével együtt. És itt van Edward herceg is, aki lemondott a trónról szerelméért. Trónörökösként egyszer Magyarország vendége volt, s a helyi ízek közt megkóstoltatták vele a kecskeméti fütyülős barackpálinkát is. „Szódával jobb, mint a whisky, teával jobb, mint a rum" - fogalmazta meg állítólag véleményét, kimondva a Zwack-történelem másik fontos mondatát. Mert a „fütyülős" persze Zwack gyártmány volt már akkor is. A mondatból pedig reklámszlogen lett, amelyet a pálinkáscímkék hátuljára nyomtattak. A cég első számú terméke, az Unicum megindította a reklámrajzolók fantáziáját is. Nemcsak az ital első rangú, de a reklámjai is. A Berény Róbert rajzolta Őfelsége, az Unicum például. De a leghíresebb mind közül a hajótörött, a tengerből kiemelkedő, unikumos palackra kancsalító, bamba pofa lett. Olyannyira, hogy önálló életre kelt: karikatúrákban, bohókás fényképeken köszön vissza ránk a legkülönbözőbb korokból. A jópofa figura modelljének annak idején, valamikor 1910 körül állítólag hirdetés útján keresték meg a város legcsúnyább emberét. A rajzoló kilétét egyébként nem tudjuk biztosan. De hogy az általa alkotott figura nagyon népszerű lett, az biztos. A második világháború után, amikor a forintot bevezették, a Ludas Matyi ennek a plakátnak az átfogalmazott változatát jelentette meg a címlapján, amint a forint unikumként bukkan fel a reménytelen hajótörött előtt. Kesernyés történelmünkbe ez az ital mindig hozott egy kis édeskés ízt, az életünk boldogabbik feléhez tartozott. Ott volt a reklámjaival, a formás palackjaival és a jó mondataival. A történelem viszont nem mindig a szebbik arcát mutatta felé. A háborúban a Zwacküzemet bombatalálatok érték, a család Wallenbergtől kapott svéd menlevéllel menekült meg a deportálástól, majd a háború után a gyárat államosították. Megalakult a Magyar Likőripari Vállalat, amely továbbra is gyártotta az Unicumot, de nem exportálhatta, és a Zwack nevet sem használhatta. Ez a szocialista Unicum nem az eredeti recept alapján készült, mert azt a családtagok nem osztották meg a hatalommal, csak egy hamis receptet adtak át a gyártáshoz. Az ifjú Zwack Péter a jugoszláv határon keresztül 1947-ben Olaszországba, majd Amerikába távozott. Világutazó, kis aktatáskájára a bécsi Sacher Szálloda sárga matricája is rákerült, ott láthatjuk az emigrációs éveket idéző vitrinben. Vele utazott kedvenc teniszütője is, amellyel magyar junior válogatottként többször diadalmaskodott, egyszer például a szovjetek fölött. Hiába, egy úr a pokolban is úr! Amerikai éveiből maradt fenn a hanglemez, amely egy 1956-os chicagói rádióbeszédét őrzi. A mellette lévő újságban pedig arról olvashatunk, hogy az ötvenhatos menekülteket támogató First Aid For Hungary alapítvány az ő közreműködésével egy év alatt százhúszezer dollárt gyűjtött össze. Zwack Péter a hetvenes években visszatért Európába, Olaszországban kezdte el újra az igazi Unicum gyártását, majd amikor a nyolcvanas évek végén tehette, visszavásárolta családja budapesti gyárát, s visszahozta a titkot, a kétszáz éves receptet. A palackokra visszakerülhetett a Zwack név, bár egy ideig egymás mellett létezett még a piacon a szocialista Unicum és az igazi. Végül csak az igazi maradt. Az itóka népszerűsége töretlen, sőt: egy Pécs melletti faluban, Görcsönyben teret neveztek el róla: látjuk az egyik tárlóban az avatási ünnepség fényképeit. Az Unicum-kultusz jegyében szerveződött a müncheni U Club is, amelyben Lufthansa-pilóták hódolnak a gyomorkeserűnek. Az utolsó vitrinben egy eredeti űrhajóskesztyű mellett tubusos Unicum látható: mint űrital. Egyszer talán eljön az idő, amikor az űrhajósokat is asztaltársaságba szervezi Zwack doktor remek itala. A Zwack Múzeum és Látogatóközpontban az egyéni látogatókat ezerötszáz forintos belépődíj mellett hétfőtől péntekig 13 és 17 óra között fogadják, a tízfősnél nagyobb csoportokat két nappal korábbi bejelentkezéssel, 1250 forintos belépődíj ellenében, bármikor. A látogatás végén néhány Zwack-kiilönlegességet meg is ízlelhetnek a vendégek, a gyár üzletében pedig a cég által forgalmazott és előállított italok, emblémával ellátott emléktárgyak kaphatók. Kívánság szerint megmutatják az „Unicum szívé"-t is, azt az udvari épületet, ahol az Unicum-titok életre kel. (Telefon: 476-2383, e-mail: muzeum@zwackunicum.hu.)