Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Cs. Plank Ibolya: A képekben is őrzött város

HUDAP F. S T ^FL^G II'INIIIS 10 A képekben is őrzött város • A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KOH) fotóarchívuma egyidős a magyar műemlékvédelemmel: 1872-től napjainkig gyűjti és őrzi mindazoknak a munkáit, akik amatőrként, hivatásos fényképészként vagy műemlékes szakemberként fényképezték a történeti értékű emlékeket (1921-ig a történeti Magyarország egész területén). A közel négyszázezer fotódokumentumból álló törzsanyag keletkezése nagy részben építészeti, képzőművészeti és tudományos eseményeknek - helyreállítás, restaurálás, feltárás, topográfia, dokumentálás, szemle, kiállítás - köszönhető. Ez a hatalmas képmennyiség mára a magyar építészeti örökség nélkülözhetetlen képi forrásává vált. Segítségükkel várostörténeti és építészettörténeti folyamatok rekonstruálhatók. A fotóarchívum kialakulására, történetére, egyúttal soha le nem zárható fejlődésére - a szükségszerű esetlegességek mellett - a különböző korszakokban képviselt tudományos érdeklődés és gondolkodás nyomta és nyomja rá bélyegét. Jóllehet a 19. század végéig szinte kizárólag az ókori és középkori emlékeket tartották megörökítésre érdemesnek, a védendő objektumok és építészeti stílusok köre az idők folyamán jelentősen kibővült, és a védés szempontjai egyre szélesebb horizontot igyekeznek átfogni. A történeti kertek, az ipari építmények, a historizáló bérpaloták és az 1930-as évekbeli modern házak, sőt a szocreál épületek napjainkban épp olyan értékesek, és éppúgy az épített örökség védett alkotásainak számítanak, mint a műemlékek többségét alkotó egyházművészeti emlékek. A különböző városok és települések kavalkádján belül Budapest olyan gyűjteményi egységet képvisel, amelynek bármely pontjához is nyúlunk, egyszerre érezzük rendkívül hiányosnak és egyúttal igen gazdagnak. Az általunk őrzött legkorábbi budapesti fotósorozat a Nagyboldogasszony-templomot (Mátyás-templom) és annak átépítését mutatja be. E sorozat érdekessége, hogy a templomot az 1874-ben kezdődő munkálatok előtt több nézetből felvették. Ugyanezt tették a kutatás idején is, de itt már csak az érintett oldalakat örökítették meg Schulek Frigyes építész instrukciói alapján. A kópiák dokumentatív szerepe már saját korukban megmutatkozott, hiszen az elbontott gótikus részleteket a leghitelesebben ezek a fotók őrizték meg. A 19. századi fényképfelvételek értelmezésének egyik fontos szempontja, hogy a képek helyét és szerepét nem ítélhetjük meg reálisan a hozzájuk kapcsolódó rajzi ábrázolások nélkül. A korabeli gyakorlat szerint ugyanis a műemlékek dokumentálása és bemutatása, egészen a század végéig, az akvarelleken, a szabadkézi rajzokon és felméréseken alapult. A két technika - rajz és fotó - együttélése a műemléki dokumentálás gyakorlatában, egészen más léptékben, de máig megfigyelhető. Az archívum budapesti anyagának fejlődését sokáig befolyásolta az a tény, hogy 1945 előtt a főváros régiségeivel és a várostörténeti anyagok, A Nagyboldogasszony-templom déli oldala a Schulek-féle helyreállítás közben (1874)