Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Fábri Ferenc: Uraim! Maradunk!

9 JÚNIUS fflQ5

/fi

BUDAPEST FÁBRI FERENC Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ A korai naplemente romantikus megvilágítást ad a bokroknak, fáknak, vízfelületeknek, a csepeli part rőt színekben izzik, az égen szürke felhők foltjai. A budai oldalon gyárkémények magasodnak. Ott lesz - ha igaz - a kerület városközpontja, bár ez innen nézve ma nehezen képzelhető el. A gátra korábban versenyuszodát és hozzá tartozó létesítményeket terveztek, noha ezekhez nem elég széles. Mostanában inkább üdülőparkról és hasonlókról olvashatni, de ma még az egész környék az elmúlás hangulatát idézi. • Uraim! Maradunk! kaszán, Baja és Mohács felé, ám az öböl sosem tűnt fel - a víz közepéről aligha lehet észrevenni a keskeny bejáratot, különösen nem dél felé tartva, a hátunk mögött. A spicc táján, egy bokor tövében kutya fekszik. Okos szemét rám emeli, de nem ugat, nem is moccan. Talán haldokolni jött ide, erre a haldokló tájra. Nem is közelítem meg, tiszteletben tartom vállalt magányát. • A Kopaszi gát. Nevét nem is túl régen hallottam először, s 2004 decemberében jártam első ízben arrafelé, a Lágymányosi híd budai hídfőjétől délre tartva. Vonzott a szép idő, a Duna ragyogó kékje. Aztán a lombtalan erdőn keresztül egy másik vízfelület csillant elém. Ez lesz a Kopaszi-gát öble! Átmásztam hát egy romos kerítésen, s rátaláltam egy útra, amely nyugatról fordul délre, a gát tengelyében. A gát valaha a folyó közepén fekvő zátony volt, megmaradt része a Duna egykori szabályozási vonalát követi. Legnagyobb szélessége vagy száz méter, a budai parttól két-háromszáz méter széles öböl választja el. Házak is állnak rajta: felhagyott csónakházak, nyaralók. Az egyetlen mííködő intézmény a vízi rendőrség épülete, előtte autók, a Dunán motorcsónakok. Egyébként mindent az enyészet ölel át: a házak romosak, a kerítések omladoznak, az erdő benőtte a telkeket. 1958-as vízi térképem még vendéglőt, sátorozó- és horgászhelyet jelöl a félszigeten - ma mindennek nyoma sincs. Egy falon felirat: „Uraim!Nyugi. Maradunk!" Az egyik kertben műkő szobor, delfinek, puttók, a legfelső alak feje hiányzik. Az utat a rendőrökön kívül csak a kocogok használják. A gát - vagy félsziget - hossza meglehet egy kilométer, a földút kátyús, de futni azért lehet rajta. A fák közt remek kilátás nyílik a pesti és csepeli partokra, s köztük a soroksári Duna-ág bejáratára. Régebben többször eleveztem a Duna e sza-