Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Titokzatos matrózkocsma a Duna-parton

35 M Á j i' s 2 0Q5/5 B r d a pes t minden neon ezt teszi. Sokkal jobban illenének a tízes-húszas éveket idéző reklámok, lámpatestek, kukák stb. a belvárosba. Amúgy pedig a panelek is képviselnek valamifajta értéket, le­hetnek műalkotások alapjai stb., de valahogy azért mégis kategoriális kü­lönbséget érzek egy panelház, és egy VII. kerületi bérház „értéke" között. Sajnos szerintem a belvárosi neonok olyanok, mintha egy panelt építet­tünk volna a várba. Egyébként sze­rintem a város építészeti fénykora a két világháború közé esik, azóta csak romlás van. Szeretném, ha minden in­tézkedés azt a képet állítaná vissza. Ha valaki új épületeket tervez, ak­kor jobb lenne ezt nem bele, hanem mellé építeni. Elvégre így a minőségi városszövet nőne, nem pedig egyva­lamiért áldoznánk fel egy másikat, szjany: Személy szerint én is jobbnak látom azt a megoldást, miszerint a vá­rosban található neonokat le kellene szerelni, és kiállítás/gyűjtemény for­mában tovább őrizni. Már csak azért is, mert valóban, ha minden korból megtartanánk valamit a homlokzato­kon, ill. a városban, akkor igen eklek­tikus képet kapnánk. Mivel azonban Titokzatos matrózkocsma a Duna-parton BUZA PÉTER S A Viadukt vendéglő azonosítása -márciusi rejtvényünk tárgya volt az erről az intézményről készült képes­levelezőlap - nem okozott gondot megfejtőnknek. Maradt azonban még egy további lehetőség - a megfejtés szövege utal rá -, hogy ennek az in­kább kocsmának, mint étteremnek a működési helyét pontosabban meg­határozzuk. Nem is tudtunk ellenáll­ni a kísértésnek s megkerestük azo­kat a városképeket, amelyeken a ké­peslap fő motívumának hátterében szereplő homlokzati elemek azono­síthatóak, s meg is találtuk az erre al­kalmas, valószínűleg 1900 körül ké­minden véleményre/ötletre nyitottak vagyunk, és több olyan véleményt is hallottunk, miszerint akár használni is lehetne a most fenn lévő régi táb­lák közül néhányat, ez az eshetőség is felmerült. Egyébként kicsit a mun­kásságunkról is: egyelőre most az en­gedélyek begyűjtése van folyamat­ban a neonok leszereléséhez. Illetve a gyűjteményünket (fotó) egészítjük ki/bővítjük. Továbbá keressük a hasz­nos kapcsolatokat és megpróbáljuk a témában érdekelt és témával foglal­kozó csoportokat, szervezeteket fel­keresni és „egyesíteni". Bl: Valóban érdemes megfontolni, hogy mit érdemes folytatni, meg­hagyni, ill. átrendezni. Véleményünk szerint is ez lehet az egyetlen útja a városfejlesztésnek, azonban azt be kell látnunk, hogy ameddig elsősor­ban gazdasági érdekek érvényesülnek a reklámokat illetően, addig nem esz­tétikai szempontok alapján fogja el­dönteni a főváros illetékes bizottsá­ga, hogy mi kerüljön fel, mi ne. Mi is ez ellen „harcolunk", és szerintem az álláspontunk nincs is olyan messze másokétól, hiszen ahogyan korábban elhangzott: mi sem szeretnénk min­sziilt panorámafotót a FSZEK Buda­pest Gyűjteményében. Azt mutatja az összehasonlító elem­zés (a Viadukt cégére is látszik a fo­tón, ha nehezen olvashatóak is a be­tűi), hogy a két ház találkozásának meghosszabbított vonalában nyílott a vendéglő vasajtaja, s ez a két épü­let a Grand Hotel Hungária, illetve déli szomszédja, az egykori Bristol, a későbbi Dunapalota. Mindkettő tel­kén ma a Hotel Marriott áll. Ebből pedig kiszámítható, hogy a Viadukt - Csillag Illés üzlete - ajtaja délről szá­molva a kilencedik (esetleg a tizedik) a vaskapuk sorozatában, ez tehát a pontos helye az egykori jeles vendég­látó intézménynek. Mert bizony - legalábbis működé­sének egy jól meghatározható perió­dusában -jeles, sőt, elhíresült éjsza­kai mulatója volt Pestnek. S hogy az volt, arra nézve előkerült egy, a Pes­ti Hírlapban 1921. szeptember 21-én Amennyiben véleményének az interneten is hangot adna, keresse fel valamelyik topikot: Építészfórum -Budapest régi fényei topik http://href.hu/x/9vx A neonmentő kezdeményezés honlapja: http://reklamfenyezok.uw.hu/ Az ajánlott fórum címét weboldalunkon is megtalálja: http://budapest.neuropolis.hu/ den „vacakságot" felújítani (habár akad egy-két nagyon szép és hasznos darab is), inkább egy kiállítás megva­lósítása az, amely előrelépést hozna, és ez nyilván feltételezi, hogy le le­gyenek szerelve a neonok. A másik gondolatára reagálva: Budapest város­szövete egységes és logikusan felépí­tett mérnöki munka eredménye (sze­rintem ez rendben van). Az épületek sokszínűek (néha valóban túlzóak), de ez sajnos nem olyan probléma, amire megoldást lehetne találni (és lehet, hogy nem is kell), hiszen ez is egy útja a város fejlődésének. Aho­gyan On is mondta, nem minden ér­ték, ami régi, tehát azoknak a helyé­re lehet újakat, értékeseket építeni. megjelent beszámoló. A továbbiak­ban ebből idézünk néhány részletet, megmutatva, hogyan élte mondén életét a háború után sajátos divatok szerint regenerálódó város. „A töltés alatt, melyen a népszerű sárga villamoskocsik robognak - üti meg az alaphangot a riporter, Lengyel István - esztendők óta csendesen hú­zódott meg egy kis korcsma: a via­dukt-vendéglő. A dunai hajók sze­mélyzete, a kofák, villamoskalauzok szoktak volt betérni ide egy ital borra, egy krigli sörre, mit a csapszék mel­lett állva hajtottak fel rendszerint. A korcsmaasztalok körül elvétve lehe­tett csak látni egy-egy utast, aki le­késte a hajó indulását, vagy órákkal előtte érkezett s ott a korcsmában fa­latozott a batyujából. A csendes viadukt-vendéglő várat­lanul nevezetessége lett Budapest­nek, illetőleg a pesti éjszakának. Va­lamiképen elterjedt a híre, hogy haj-

Next

/
Thumbnails
Contents