Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Titokzatos matrózkocsma a Duna-parton

BUDAPP. S T VI Á T TT S 36 nali 3 órakor nyitják a vendéglőt s azóta különös, zajos és hangos élet kavarog hajnaltájt a dunaparti kis matrózkorcsmában. Már három óra előtt megélénkül a korcsma környéke. Mikor az éjjel a viaduktvendéglőhöz érkeztem, fél három volt még csak, de máris sűrű csoportok várakoztak a hűvös szeptemberi éjszakában. A raktárházak és a hajóállomás mentén autók, fogatok és teherkocsik sorakoztak s már a homályban is feltűnt, milyen különböző társadalmakból való emberek adtak itt egymással találkozót. De igazi meglepetésként hatott rám mégis, mikor a hajnali tömeget megláttam bent a korcsmában, a lámpák gyér világosságában. Két „terme" van a viadukt-vendéglőnek, egyik a nép, a másik az uri társaság számára. De senki sincs itt tekintettel a választóvonalra, a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek kerülnek egymás mellé. A vendéglősnek és a pincérnek is demokratikus elvei lehetnek, mert szép sorjában szolgálják fel a friss bablevest. Az uszályhajó napszámosa, ki közelebb ül a konyhához, hamarabb jut a tányér bableveshez, mint az egyik színház ünnepelt művésznője, ki egy ismert lipótvárosi milliomossal s néhány hasonszőrű ismerősével érkezett ide automobilon és még saját malacbandát is hozott magával, hogy mindenképpen stílusos legyen a hajnali mulatsága. A szomszéd asztalnál az egyik pesti kártyakaszinó hivatásos kártyásai ülnek néhány ismert éjszakai táncosnővel. Közvetlen mellettük gyanús külsejii sötét társaság suttog és nevetgél rekedten, a biróság habozás nélkül elitéltetné bármelyiket tiz esztendei fegyházra, bizonyára nem történne igazságtalanság egyikkel sem. [...] A színházi művésznőn kivül más divatos hölgyek is eljöttek ide a társaságukkal. Ezek a feltűnően öltözött sokpénzű hölgyek és urak cseppet sem szimpatikusabbak, mint a betörőtársaság. Ezekből kerülnek ki a panamisták, kijárok, sikkasztó tőzsdebizományosok, és egyéb kitűnőségei a pesti zűrzavarnak. [...] A füst egyre vastagabb, a zaj folyton hangosabb lesz. Uj társaságok, uj emberek érkeznek, ki gyalog, ki kocsin, sőt automobilon. Már annyi autó áll a kis korcsma előtt, mint az Operaház tájékán, díszelőadás estéin. Közben egyre több ital fogy, a művésznő saját külön malacbandája fülsértő-keservesen cincog s a budai hegyek felöl beomlik a hajnali napfény világossága. Egyszerre, mintegy titkos vezényszóra, végeszakad a mulatságnak, mindenki fizet és siet hazafelé. Az autók részeg soffőrjei szédületes iramban robognak el az ugyancsak mámoros utasokkal, versenyeznek egymással az automobilok, csodálatos hogy nem történik szerencsétlenség. Öt perc multán már egészen üres a legújabb pesti mulatóhely, a titokzatos dunaparti matrózkorcsma." Eddig a részletek, következzen néhány értelmező mondat. Az egyik, hogy hagyományos használati rendjét tekintve a Viadukt vendéglő az volt, aminek látszik: futó vendégek gyors kiszolgálására berendezkedő kocsma. A másik: két „terme" van, vagyis több szakaszát igénybe vehette a raktársornak, hiszen még a konyhának is helyet kellett szorítani. És hogy a végjátékban, vagyis mielőtt Csillag Illés feladta itt az üzletét, s ez éppen a húszas évek elején-közepén történhetett, áttért egy egészen extra nyitva tartási rendre: a hajnali lumpok kiszolgálására. Nyilván mert azt remélte, felvirágzik így a döcögős üzletmenet. Hogy nem így történt, noha a riport szerint sokan és sokat fogyasztanak itt az idő tájt hajnalonta, azt bizonyítja: 1928-ban már szatócsboltot visz a Petőfi téren Csillag Illés. Kiüríti végleg a rakparti helyiségeit. Befellegzett a mondén viaduktnak is. •