Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Herczeg Dóra: A show tizenkilenc év után Rodgersszel folytatódott Budapesten

31 M Á I I: S Zflfl^g BliDAPES T A show tizenkilenc év után Rodgersszel folytatódott Budapesten HERCZEG DÓRA A „rock királya" nélkül is királynői volt a Queen! A Queen minapi budapesti koncertje után igazat adhattunk a fellépést megelőző nemzetközi kritikáknak, a Queen erősségei ugyanazok, mint a karrierjük első szakaszában: előadásukból hatalmas energia sugárzik. Roger Taylor játékos, ám erőteljes dobos, May pedig a rocktörténelem egyik jellegzetes, egyéni technikával rendelkező gitárosa, még mindig -ahogy írják. Tizenkilenc év után újra tüzes bulit rendeztek Budapesten, ezúttal is egy kis tavaszi széllel, csak Freddie Mercury nem olvashatta már a tenyeréből a szöveget. Paul Rodgers énekessel is lehengerelték a rajongókat, nem fukarkodtak az opusokkal, több mint két órát voltak színpadon. A Queen együttes legnagyobb slágereit és Rodgers pályafutásának legismertebb számait, a Free és Bad Company dalait adták elő, bombasztikus kisugárzással és tele újdonságokkal, majdnem telt ház előtt. Felemás érzelmekkel bandukoltak a rajongók a Queen-konccrtre, hiszen a Queen királyának halála óta nem indultak turnéra a tagok. „Mégiscsak rocktörténelem, fiam!" - magyarázta hevesen az öltönyös ötvenes üzletember, divatmagazinból kilépett tinédzser gyermekének a pénztár környékén, miközben egy jegyüzérrel boltolt. „De kit érdekel a Queen Freddie nélkül" - így a fiú, magabiztosan, fölénnyel. Gondolom, hallhatta eleget a papa lemezeit. És, igaz, ami igaz, az egész rockvilág hitetlenkedéssel vegyes kíváncsisággal várta, vajon illik-e majd a Királynő repertoárja Paul Rodgers hangjához? Itt nálunk, Budapesten, egy híján húsz év után újra az Arénában, Mercury nélkül is telt ház várakozott -talán ezért is - a felélesztett Queenre. Akárcsak az elmúlt hetekben Europa jó néhány stadionjában. Meg aztán a showbusinessben kedvelik a legendákat. A nagy öregeket. „Nyugodjatok bele, Freddie pótolhatatlan!" — harsogta a büfénél egy középkorú, jól szituált férfi. Csapolt sör mellett egy rockertársaság vitatta meg, hogy „ezzel a free-s fickóval csak nem tettek rossz lóra Mayék". A csapat kedvelői jó ideje várakozással figyelték, hogy majd tizenöt évvel Freddie halála után ki lesz a kiválasztott frontember, a sajtó pedig nem fukarkodott a szalagcímekkel, emlegették Robbie Wi/liamst és George Michaeli is a lapok. Brain May végül karácsonykor bejelentette, egy újabb rocklegendát hozott a Queennek, Freddie egyik kedvenc előadóját, a Free-val és a Bad Companyval a rocktörténelembe vonult ötvenhat éves Paul Rodgerst, aki az új kifejezési lehetőségeket keresi a zenekar számaiban, meg sem próbál szélmalomharcot vívni Mercury előadói zsenialitásával, annak élő emlékével. És Rodgers valóban nem követi el azt a hibát, hogy Mercuryt próbálná utánozni. Fél kilenckor, az intro után berobban a kifutóra a fénycsóvák közé a Reachin, Out című Rodgers—May szerzeménnyel, és rodgerszesen adja elő. Az őstagok, May és Roger Taylor dobos a nyitó produkció kiválasztásával is jelzik, ez már nem a régi Queen, a színpadon, akárcsak a turnéplakáton: a Queen és Paul Rodgers. A Tie Your Mother Down, korai, rockos Queen-opust követően az a kellemetlen előérzete is elillant az embernek, hogy kiégett rockzenészek önmaguk emlékzenekarával éppen fáradt koncertet adnak. Ez egy energikus csapat, kiválóan hangosított. Az őstagok tele energiával, tüzes frontemberrel tíz perc alatt fergeteges bulit rendeztek az Arénában, s amikor jól kiválasztott harmadikként bele-