Budapest, 2005. (28. évfolyam)
5. szám május - Vértessy Zsófia: Postamúzeum - nagyon másképpen
B U I) A I' F. S T 2005 /5 M Á J u s 28 Postamúzeum nagyon másképpen VÉRTESSY ZSÓFIA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Rendhagyó cikket olvashatnak, kommentárral a közepén. És egy csipetnyivel több indulattal, mint az múzeum-ismertetőknél megszokott. Elkészült ugyanis beszámolónk Budapest különlegesebb kiállításait bemutató sorozatunkba, ám, ahogy lenni szokott, az anyagok torlódtak, megjelenése csúszott. Időközben pedig történt egy s más a Saxlehnerpalotával, aminek következtében fogalmunk sincs róla, meddig láthatják még ezt a múzeumot mostani helyén. Vagy egyebütt... Olykor elgondolkozom, mennyi érték él szemünk elől elrejtve ebben a városban a föld alatt, a föld fölött, százados homlokzatok takarásában. Ezúttal nemcsak meglepődtem, sokkal inkább megdöbbentem. Tudtam, persze, hogy tudtam, hol a Postamúzeum, nem egyszer battyogtam már el az Andrássy út 3. előtt, és soha eszem ágában sem volt bemenni. Mert ugyan mit rejthet egy ilyen múzeum? Csodát rejt, csókolom. Egy, a 19. század végén épült koraeklektikus palotát, mely otthont ad a kiállításnak, olyan kohéziót teremtve köztük, hogy eldönthetetlen: a hús vagy a garnírung esik-e jobban. Saxlehner András építtette a házat Czigler Győző tervei alapján, mennyezetét Lötz Károly freskói díszítik. Ró/h Miksa üvegablakain árad be a fény, mit velencei tükrök és csillárok szórnak ezer pici darabra. Az intarziás és faragott faburkolatok, a kazettás mennyezet, a tündéri személyzet csak a ráadás. A Hunyadi keserűvíz forgalmazásából vagyonosodott család 1938-as emigrálása után az épület nem közvetlenül a Posta kezébe került, csak később, 1972-ben vették át a bérleti jogot a Bélyeggyűjtők Országos Szövetségétől. A tulajdonos a mai napig Terézváros önkormányzata, az épület védett műemlék, nem megvásárolható. Idáig tartott a cikk első része. így tudtuk, ahogy itt áll, az utolsó mondatban. Rosszul tudtuk vagy rosszul tudták a kiállítás gazdái, mindenesetre, védett műemlék ide, védett műemlék oda, annyira megvásárolható, hogy meg is vették. Hogy ki, nem tudni. Hogy mit kezd vele, azt sem. Hogy mi lesz a múzeummal, szintén nem. Mint Krizsákné Farkas Piroska, a múzeum vezető-helyettese elmondta, nem tudnak semmit. Sem hogy meddig maradhatnak, sem hogy hová mehetnek. A bérleti díjat ügyvédi letétbe kell helyezniük, jövőjükről semmi hír. Az új tulajdonos nem keresi őket. Alapítvány működteti a múzeumot, az önkormányzatnak tehát semmi kötelezettsége irántuk. Mint ahogy, úgy tűnik, a műemlékvédelem iránt sem.
