Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (2. rész)

BUDA P F. S T M Á I T! S 26 lyettesítve azokat, akik szabadságra utaztak. December első vasárnapjától karácsonyig reggel 9-től este 7-ig szünet nélkül nyitva volt az iizlet, majd zárás után nekiálltunk feltölteni a polcokat. Ha úgy hozta a helyzet, hogy karácsony előtt megérkezett egy szállítmány, előfordult, hogy a könyvek átvételével, árazásával és elrakásával éjfélkor végeztünk. Bármilyen hihetetlen, mindezek ellenére, jól éreztük magunkat együtt, zárás után közösen megünnepeltünk minden családi eseményt, névnapot, sőt a fiatal, mozgékony kollégákkal szép tavaszi vasárnapokon kirándulni jártunk a budai hegyekbe. Sok kedves fiatal és idősebb kollégával dolgoztam együtt a közel húsz év alatt. Ezek közül három - tudomásom szerint - ma is a könyvszakmában dolgozik. I.engye! Ilona, boltunk legcsinosabb dolgozója, nyelvtudása alapján a francia könyvekkel foglalkozott, beleértve mindazon kellemetlenségeket is, amikről korábban, a francia könyvekkel kapcsolatban említést tettem. BraunnéKlári már egész fiatalon egy könyvesbolt részlegvezetője volt Chemnitzben (Karl-Marx-Stadt). Ott ismerkedett meg egy kint dolgozó magyar fiatalemberrel, összeházasodtak, és vele együtt jött Magyarországra. Klári egy három hónapos gyorstalpaló kurzus után került hozzánk, kicsi, vékony, érzékeny teremtés volt, nagyon nehezen szokott hozzá a magyar körülményekhez. Hiányos magyartudása sok derűs percet okozott nekünk, és annál több könnyet neki. Hozzájárulásával megemlítek néhány adomát. Gyakori vevőnk volt a jól ismert színész, Brachfeld Siegfried, akinek az volt a „charme"-ja, hogy racscsolva, rossz kiejtéssel beszélt magyarul. Nos, Kláritól kért valamit, aki a rossz kiejtéssel mondott szavakat többszöri rákérdezésre sem értette. Szokásához híven könnyekkel a szemében szaladt az irodába, segítségemet kérve. A már sértődött B. S.-et meglátva, bemutattam őket egymásnak azzal, hogy a továbbiakban nyugodtan beszélgessenek németül. így is történt. Klári esete: megkérdezi tőlem, hogy mi az a „Marx töke"? Eddig csak „Marx Kapital"-t ismert, a magyar fordítást, a „Tőké"-t még nem hallotta. Klárit megtanítottuk arra, hogy ha valaki olyat kér, ami nincsen, udvariasan azt mondjuk: sajnos elfogyott. Egy ízben egyik vevő kolléganőnket, Sylviát kereste, mire a válasz: Sylvia nincsen, elfogyott. Sokat profitáltunk Klári szorgalmából, precizitásából és én személy szerint abból, hogy, amikor csak lehetett, egymás között németül beszéltünk, így állandó nyelvgyakorlási lehetőségem volt. Ilona és Klári ma is, negyven év után, a Librotrade idegennyelvű boltjában dolgoznak nyugdíjasként. fis még valaki a fiatalabb generációból. Lőrincz Annamária érettségi után kezdett nálunk dolgozni, nagyon ambiciózus, kedves, de szertelen fiatal lány volt. Nagy empátiával viselkedett a vevőkkel, akik nagyon szerették, gyors felfogásával, szorgalmával hamar kivívta megbecsülésünket. A szakmát nem hagyta el, ma a vári Litea könyvesbolt vezetője. Úgy gondolom, érdemes még egy nem mindennapi volt könyves kollégáról szót ejtenem. Schütz István 1973-ban érettségi és egy sikertelen egyetemi felvételi után került boltunkba. Akkor már angolul, franciául és japánul kiválóan tudott. Remek nyelvérzékét tapasztalhattuk, amikor egy tankönyv és néhány lemez segítségével rövid idő alatt elsajátította az izlandi nyelvet. A boltban természetesen nyelvkönyvekkel, szótárakkal ^.wmmmmmmmmmmmmmmmmmm—mmmmmmmmmmmmmmmm—mm mm mmmmm • tmmmmmmmmmmmmm mm mmmmmmmmmmm A Váci utca az 1970-es években, könyves pavilonokkal