Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (2. rész)

25 M Á J I

IS R III) A PEST a következő években óriási felfutást hozott, nemcsak anyagiakban, hanem elsősorban a behozott könyvek minőségében. Először érkeztek Magyarországra a legmodernebb képzőművészeti, építészeti, fotóművészeti irányzatokat bemutató albumok. És mivel ehhez senki sem értett, és nem volt benne „politika", senki sem kifogásolta. Az akkor hazai árakhoz képest méregdrága albumokat hozattunk meg például DalíuA és a szürrealistákról, először óvatosan, minimális példányszámban, de látva, hogy pillanatok alatt elkapkodták, újból és újból rendeltünk. Az elkövetkező években a „frankfurti hatásra" milliókkal növekedett a forgalmunk, nem is szólva a minőségről. A későbbi években is férjemmel minden utunkról cipeltük haza a katalógusokat, így kerültek boltunkba például Olaszországból a sokak által vásárolt Maestri del Colore, Forma e Colore vagy az azóta magyarul is megjelent Classici del Arte monográfiák, sorozatok. Az előbbiek nagyalakú, olcsó füzetek voltak, a sorozatban vagy kétszáz festő, szobrász, építész jelent meg színes, nagyalakú képekben. Az üzletben, az irodában sokszor százával álltak a földön a kiadványok. Vevők és eladók Az eddigiekből talán világossá válik, hogy hogyan és miért lett a könyvesboltunk a vezető budapesti értelmiség kedvelt és sűrűn látogatott helye. Nagyon sok híres ember nevét sorolhatnám, de egyrészt már sokan meghaltak, másrészt nem szeretném megbántani azokat, akiknek a neve éppen nem jutna eszembe, l ény, hogy állandó vevőink voltak a szemközti ELTE irodalmárai, nyelvszakos hallgatói és tanárai, művészettörténészek, filozófusok, festők, szobrászok, grafikusok, fotóművészek, írók, fordítók, építészek, az akkori nagy tervezőirodák könyvtárosai, színészek, filmesek stb. Mivel boltunknak az volt a rendszere, hogy egy-egy eladó nyelvtudása vagy egyéb ismeretei szerint mindig ugyanazzal a szakterülettel foglalkozott, így az állandó vevők is ugyanazzal az eladóval tárgyaltak, aki már ismerte vevője ízlését, igényét. Talán valamennyiünk között a legismertebb KalmárnéSylvia volt, aki a képzőművészeti könyvekkel foglalkozott, ezáltal neki volt a legnagyobb vevőköre. Hallatlan lelkesedéssel és kedvvel végezte munkáját, mindig mosolygós lényével nagy népszerűségnek örvendett. Ennek a rendszernek nagy előnye volt az is, hogy a rendelések alkalmával szinte személyre szabottan hozattuk meg a különösen drága művészeti albumokat. Oten-hatan voltunk olyanok, akik kezdettől fogva állandó munkatársai voltunk az üzletnek. Ez volt a belső mag, és körülöttünk nagyjából tíz ember váltakozott. Az állandó belső mag határozta meg az üzlet rendjét, a munka iramát, a vevőkkel szembeni magatartás követelményét, és aki ezt nem bírta, hamarosan kiszállt. Minden év júliusában érettségizett fiatalok jelentkeztek az ÁKV-nál, és azokat, akik valamelyik nyugati nyelvből érettségiztek, hozzánk irányították két hónap próbaidőre. Ha az illető a nálunk megkívánt színvonalat nem ütötte meg, úgy átadtuk a könnyebb fajsúlyú magyar boltoknak. Sok olyan diák is dolgozott nálunk, aki az ELTE nyelvszakára jelentkezett, de nem vették fel. Dolgoztak, tanultak, és nálunk alkalmuk volt a külföldi vevőkkel gyakorolni a nyelvet. Egy-két év múlva mindegyiküket felvették az egyetemre. Mindenkivel megmaradt a kapcsolatunk, szünidőkben visszajöttek dolgozni, egy kis pénzt keresni. A követelmény magas volt. A nyári időszakban, óriási idegenforgalom mellett - főleg az NDK-ból jöttek nagyon sokan - természetesen légkondicionálás nélkül, rekkenő hőségben dolgoztunk, he-Könyvheti asztalok az üzlet közelében (1970-es évek)