Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (2. rész)

25 M Á J I IS R III) A PEST a következő években óriási felfutást hozott, nemcsak anyagiakban, hanem elsősorban a behozott könyvek minő­ségében. Először érkeztek Magyaror­szágra a legmodernebb képzőművé­szeti, építészeti, fotóművészeti irány­zatokat bemutató albumok. És mivel ehhez senki sem értett, és nem volt benne „politika", senki sem kifogá­solta. Az akkor hazai árakhoz képest méregdrága albumokat hozattunk meg például DalíuA és a szürrealistákról, először óvatosan, minimális példány­számban, de látva, hogy pillanatok alatt elkapkodták, újból és újból ren­deltünk. Az elkövetkező években a „frankfurti hatásra" milliókkal növe­kedett a forgalmunk, nem is szólva a minőségről. A későbbi években is férjemmel minden utunkról cipeltük haza a katalógusokat, így kerültek boltunkba például Olaszországból a sokak által vásárolt Maestri del Colo­re, Forma e Colore vagy az azóta ma­gyarul is megjelent Classici del Arte monográfiák, sorozatok. Az előbbiek nagyalakú, olcsó füzetek voltak, a so­rozatban vagy kétszáz festő, szobrász, építész jelent meg színes, nagyalakú képekben. Az üzletben, az irodában sokszor százával álltak a földön a ki­adványok. Vevők és eladók Az eddigiekből talán világossá válik, hogy hogyan és miért lett a könyves­boltunk a vezető budapesti értelmi­ség kedvelt és sűrűn látogatott helye. Nagyon sok híres ember nevét sorol­hatnám, de egyrészt már sokan meg­haltak, másrészt nem szeretném meg­bántani azokat, akiknek a neve éppen nem jutna eszembe, l ény, hogy ál­landó vevőink voltak a szemközti ELTE irodalmárai, nyelvszakos hall­gatói és tanárai, művészettörténészek, filozófusok, festők, szobrászok, grafi­kusok, fotóművészek, írók, fordítók, építészek, az akkori nagy tervezőiro­dák könyvtárosai, színészek, filmesek stb. Mivel boltunknak az volt a rend­szere, hogy egy-egy eladó nyelvtudása vagy egyéb ismeretei szerint mindig ugyanazzal a szakterülettel foglalko­zott, így az állandó vevők is ugyan­azzal az eladóval tárgyaltak, aki már ismerte vevője ízlését, igényét. Talán valamennyiünk között a legismertebb KalmárnéSylvia volt, aki a képzőmű­vészeti könyvekkel foglalkozott, ez­által neki volt a legnagyobb vevőköre. Hallatlan lelkesedéssel és kedvvel végezte munkáját, mindig mosolygós lényével nagy népszerűségnek ör­vendett. Ennek a rendszernek nagy előnye volt az is, hogy a rendelések alkalmával szinte személyre szabot­tan hozattuk meg a különösen drága művészeti albumokat. Oten-hatan voltunk olyanok, akik kezdettől fogva állandó munkatársai voltunk az üzletnek. Ez volt a belső mag, és körülöttünk nagyjából tíz ember váltakozott. Az állandó belső mag határozta meg az üzlet rendjét, a munka iramát, a vevőkkel szembe­ni magatartás követelményét, és aki ezt nem bírta, hamarosan kiszállt. Minden év júliusában érettségizett fiatalok jelentkeztek az ÁKV-nál, és azokat, akik valamelyik nyugati nyelvből érettségiztek, hozzánk irá­nyították két hónap próbaidőre. Ha az illető a nálunk megkívánt színvo­nalat nem ütötte meg, úgy átadtuk a könnyebb fajsúlyú magyar boltok­nak. Sok olyan diák is dolgozott nálunk, aki az ELTE nyelvszakára jelentke­zett, de nem vették fel. Dolgoztak, tanultak, és nálunk alkalmuk volt a külföldi vevőkkel gyakorolni a nyel­vet. Egy-két év múlva mindegyiküket felvették az egyetemre. Mindenki­vel megmaradt a kapcsolatunk, szün­időkben visszajöttek dolgozni, egy kis pénzt keresni. A követelmény magas volt. A nyári időszakban, óriá­si idegenforgalom mellett - főleg az NDK-ból jöttek nagyon sokan - ter­mészetesen légkondicionálás nélkül, rekkenő hőségben dolgoztunk, he-Könyvheti asztalok az üzlet közelében (1970-es évek)

Next

/
Thumbnails
Contents