Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Horváth Júlia Borbála: A Népliget Barátai

5 MÁJUS 2005/5

BUDAI' E S

I A Népliget Barátai Szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Budapest egyik legnagyobb közparkja közel sem olyan népszerű, ahogyan múltja és neve után gondolhatnánk. Talán „tizedik kerületisége" ébreszt fenntartásokat a közönségben, pedig a 129 hektáros területen ugyanúgy egész évben zöldellnek a fenyők, mint mondjuk a Városmajorban. Sőt még jobban. Mert akadt egy lelkes városvédő és kertész csapat, melynek tagjai a nehézségek ellenére a szívükön viselik sorsát. • A tisztviselőtclepi polgár, miután végzett vasárnapi szunyókálásával, örökre vasalt nadrágjához illő zsakettjét vállára dobva délutáni sétára indult. Az újonnan kikövezett Üllői út felé haladt, futó pillantást vetett az Orczy-kertre, ahol egykoron a Magyar Athletikai Club versenyeit látogatta, éltesebb napjain pedig a Telepi Torna Egylet mérsékelt tagjaként teniszezett. Eltávolodva e régi emléktől balra fordult, és a Víztorony mellé érve már a nyelvén érezte a frissen csapolt sör aromáját. A ligeti Nagyvendéglőben már várták. A romantikus árnyasban kerengő fánk- és vaníliasodó-illat feledtette a késői ebédet, ezért meggyorsította lépteit. Az Ilsemann-féle angolparkban elhaladt egy kis, csenevész akác mellett, mely pökhendi nyúlánkságában nem sejtette, hogy a következő ezredfordulón 140 centis átmérőjével ő lesz a Liget legöregebb fája. I)e a tisztviselőtelepi polgár sem gondolt azzal, hogy unokái akkor már nem veszhetnek el a Mutatványos tér vásári komédiáiban, nem mászhatnak fel az oroszlánfejes köpős kútra. És nem csúszhatnak le az új ligeti szánkódombról - igaz, azt csak azért nem tehetik, mert újabban száraz teleink vannak. Legföljebb annak örülhetnek, hogy a hármas metróval percek alatt ideérnek, hogy a mű- és valódi csillagos eget tanulmányozhatják az újkor másik találmányában, a Planetáriumban. Utána pedig végre kiszaladgálhatják magukat az örökzöld puszpángok között. (Feltéve, ha szüleik, félretéve előítéletüket, miszerint a Népliget elhagyatott külvárosi dzsungel, elengedik a kezüket.) Ez is valami. És nem kevés, főleg, ha tudjuk, hogy a kellemes csalódás a FőKert egyik kertészének köszönhető. Bár jobban szereti a többes számot, és utálja a pátoszt, még nyilatkozni sem igen akar. Azt mondja: jönnek-mennek a filmesek, a/, újságírók, elvégzik, ami nekik kell, aztán nem történik semmi. Hogy minek kellene történnie? És ki is Pesti László? Először is a régi szemetesekből kellene még jó néhány darab! A régi, formatervezett változat lebillenthető, nem kell kotorászni az ürítéshez. Csak hát kicsi, egy óra alatt megtelik. Az ülőhely is kevés, padokra, kerti bútorokra volna szükség. A Schönbrunntípusú megfelelne. És ivókutakra. Az elfolyt esővizet pedig el lehetne vezetni madáritatókba. Hajnalban indul az élet. Mindennap az első metróval jövök ki. Befűtök, várom a kollégákat. Nehéz eligazodni a népligeti utakon, ezért botanikusokról, építészekről neveztük el őket. Például a svéd Karl von Linnéről, az első átfogó állatos növényrendszer megalkotójáról. 11 se ma mi Keresztélyrő\, Budapest főkertészéről, aki az Állatkert parkosítását, az Erzsébet és a Döbrentei tér rendezését alkotta meg. Feszi Frigyesiő 1, a Vigadó építészéről. Borbás Vincéről, a Kolozsvári Növénykert igazgatójáról (ő az Ős-Mátra-elmélet kidolgozásáról ismert). És hát itt van a Mutatványos tér, ahol az 1900-as évek elején működött a névadó: a vurstli. Képeslapot is adtam ki, osztogatom a járókelőknek. A játszóterek visszaállítása lendítene a látogatottságon. A régieket fölszámolták, a maiak az ISO-szabványnak kellene hogy megfeleljenek. Mint annak idején a rizsporos paróka. Kicsit viszketett alatta, de az volt a divat. Hajadonfőtt meg nem illett járni. Persze lenne előnye is, mert biztonságosabb, de a kiépítéséhez pénz kell. Az meg nincs, így játszótér sincs. A FŐVÁROSI HATÓSÁG ILENCZFALVI SÁRKÁNY JÓZSEF KÉPVISELŐ INDÍTVÁNYA FOLYTÁN EZT AZ ÜLTETVÉNYT ALAKÍTOTTA DIK EVBEN - " Pesti László, aki a hátára vette a ligetet