Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Ongjerth Richárd: Nemcsak a házakat, de a lepusztult negyedek társadalmát is rehabilitálni kell

BUDAPEST FLIFLSS M Á I 11 S 4 tériumok, országos hatáskörű szervek), az érintett kerületi önkormányzatok, a városfejlesztésben érdekelt magáncégek, a városrehabilitáció területén aktív civil szervezetek, valamint a kompetens szakmai-tudományos szervezetek képviselői, küldöttei vesznek részt. Feladata a folyamatos kapcsolattartás és egyeztetés olyan céllal, hogy a projektek tervezése és megvalósítása során a lehető legjobb módszereket alkalmazzák. Tevékenységi körükbe tartozik továbbá a mintaprojektek folyamatainak figyelemmel kísérése, illetve a beváltnak mutatkozó módszerek terjesztése, s végül, de nem utolsósorban az állami és magánforrások, támogatások feltárásának, igénybe vételének elősegítése. A következő hónapokban a Fővárosi Önkormányzat meghívásos pályázatot ír ki az érintett kerületek számára, amelyben - a közgyűlési döntés alapján - közli a fővárosi támogatás elnyerésének kritériumait, hogy azokat figyelembe véve a kerületek kidolgozhassák és benyújthassák saját konkrét terveiket. E tervek alapján ítélik majd oda a fővárosi támogatásokat, s indulhatnak meg a tíz-tizenöt évre tervezett rehabilitációs munka egyes elemei, részprojektjei. Az érintett kerületekben a rehabilitáció előkészítését és napi feladatait az önkormányzat projekttársaságai végzik: a Józsefváros esetében a RÉV8 Rt., Kőbányán a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. Mennyiért? 2005. februári határozatában a Fővárosi Önkormányzat három évre elosztva összesen 1,8 milliárd forint támogatást szavazott meg saját költségvetéséből a szociális városrehabilitáció számára, úgy, hogy ebből 2005-ben - célszerűen tervezésre, előkészítésre - háromszázmillió, a megvalósítás első három évében -2006-2008 között - évi ötszázmillió forint használható fel. A szociális városrehabilitáció költségei és forrásai teljes körűen ma még nem ismertek, de az előzetes becslések szerint a kísérletbe bevont városnegyedek megújítása összességében több tízmilliárd forintos kiadással járhat. Nyilván Budapesten is eltérő költsége lesz az egy - mégoly jelentős, több házból álló - épületegyüttes megújítását célzó Bihari úti akciónak, mint a nagyobb városrészre kiterjedő Magdolna-negyed rehabilitációjának. De a költségek itt is, ott is jelentősek. Ezért is fontos a szakmai kollégium forrásszervező tevékenysége, hiszen a szociális rehabilitáció egyes elemei igen sokfélék, ezért támogatási forrásaik is nagyon sok helyről érkezhetnek. Várhatóan dominálnak majd például - a munka jellegének megfelelően - az oktatási, foglalkoztatási, humánerőforrás-fejlesztési típusú feladatok, és fontos lehet az is, hogy az egyes „humán" típusú programok megvalósításához szükséges beruházások esetenként a fizikai környezet megújításában is szerepet játszhatnak majd. Az előkészítés során megvizsgált külföldi programok mindegyike állami kezdeményezésre, illetve jelentős állami-anyagi hozzájárulással valósult meg. Ugyanígy elengedhetetlen a helyi lakosság bevonása és aktív, együttműködő részvétele is, ami például szomszédsági irodák felállításával segíthető elő. Mikor? Pontos dátumot, ütemezést -részletes tervek híján, amelyek jelenleg készülnek - senki sem tud mondani, és az később is valószínűleg erősen függ majd a finanszírozás megoldásától. Mindez persze Európa-szerte természetes velejárója a hasonló, sokszereplős, sokféle tevékenységet magába foglaló akcióknak, ezért is különösen fontos a kollégium és a projekttársaságok felkészültsége, öszszehangolt munkája. Ami konkrétan tudható: várhatóan két területre vonatkozóan 2005-ben elkészülnek a megvalósíthatósági tervek - amelyeket várhatóan 2006-ban követhet a harmadik, a Dzsumbujé. Ennek tükrében arra számíthatunk, hogy az idén ősszel beinduló forrásszervezés eredményeként jövőre megkezdődhet az előkészítő, illetve a humán fejlesztéseket célzó - tehát viszonylag alacsony költségigényű -projektelemek megvalósítása is, amelyeket folyamatosan, lépésről lépésre, a helyi igényeket és lehetőségeket szigorúan figyelembe véve követhetnek - talán már 2006-tól - a fizikai beavatkozások. A szociális városrehabilitáció modellkísérlete más szempontból is igen lényeges a főváros élete, jövője szempontjából. Az elmúlt hónapok városfejlesztési paradigmaváltásában -amely a „Budapest-partner" filozófián nyugszik - a sokszereplős tervezési, megvalósítási folyamatok kulcsfontosságúak az előrelépésben. A szociális rehabilitáció ilyen szempontból is modell: várhatóan hasonló elvek és eljárások alapján újul majd meg a történeti városrészek rendbetételének programja, illetve a rozsdaövezetek felszámolásának és a lakóteleprehabilitációnak az előkészítése is. Hasonló elvekre épül a Podmaniczky-program (Budapest Középtávú Városfejlesztési Programja) kommunikációs és egyeztetési eljárása, Budapest távlati lakáspolitikai koncepciója és cselekvési programja vagy Budapest zöldterület-fejlesztési koncepciója, és ez várható a főváros kiskereskedelem-fejlesztési vagy turisztikai fejlesztési stratégiája tekintetében is. Ez a rehabilitációs programcsomag és filozófia a város egészének működtetése szempontjából tehát máris kínál új elgondolásokat, módszereket. Sokan remélik sikeres változását a megújuló közös gondolkozásnak közös dolgainkról Budapesten. •