Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (1. rész) - Egy különleges könyvesbolt a Kádár-korszakban!

BUDA L> R S T ZQQSFL Á P K I I. I S 22 A Kádár-féle „három T" természetesen kicsit mást jelentett a könyvkiadásban, mint az importban, bár sokban azonosak is voltak. A „támogatás" és a „tűrés" abban nyilvánult meg, hogy, mint említettem, az úgynevezett szocialista országok közül egyedül nálunk volt egy olyan nyílt árusítású üzlet, ahol nyugati kiadású könyveket lehetett vásárolni. A sok keletnémet turista, aki megfordult nálunk, élt is ezzel a lehetőséggel, kockáztatva, hogy a német vámosok esetleg megtalálják, és kíméletlenül elkobozzák a könyveket. A legfontosabb számunkra az volt, hogy mit nem lehetett behozatni. Soha nem volt egy cenzúrázott fix lista, a tilalmat magunknak kellett tudnunk és alkalmaznunk. Felsorolásuk olyan hosszúra nyúlna, hogy csak a legkirívóbb példákat igyekszem megmutatni: - minden olyan szerző műve, aki a Szovjetunióban tiltva volt, például Pasternak, Szolzsenyicin, Bulgakov stb.; - minden olyan mű, regény, amelyikben valamilyen módon „szóba került" a Szovjetunió vagy az NDK; - kémregények, mint például a J. Bond, amelyben az orosz kém az amerikaival szemben alulmaradt; - Orwell, Koestler, Huxley (a „legveszedelmesebbek"); - minden disszidált orosz, cseh, német vagy magyar író (ez kiemelten vonatkozott a magyarokra, Cs. Szabó Lászlótó\ Mikes Györgyön át Efraim Kishonág és még sok másikra); - a pornográfnak titulált könyvek, hosszú ideig Lawrence Lady Chatterleyje, Henry Miller könyvei, Updike sok sikeres könyve után a Couples című könyve. Tabu témák voltak a szexualitásról szóló könyvek, akár regényben, akár például a Penguin Kiadó ismeretterjesztő kiadványaiban. Egy kirívó eset: egy hatkötetes művészeti sorozat egyik kötete az Indiai művészet volt. Sajnos a borítólapon a khadzsurahói Dévi Dzsagadamba templom reprodukciója látható, a testi szerelem dicsőítésének ábrázolása, a szoborcsoportok a közösülés legkülönbözőbb formáit mutatják be. Ez ügyben próbáltam az igazgatónál a művészetre hivatkozni, de hiába. Pedig művelt ember volt, de a szexualitás tilalmát még egy művészeti könyv esetében sem merte áthágni. Tilalom alá esett továbbá: - minden szociológiai, filozófiai kiadvány, ha nem a marxizmus ideológiájára épült; - aktfotókönyvek, krimik, sci-fik (mint „szennyirodalom"), ide tartoztak sokáig Agatha Christie művei; - gyerekkönyvek tiltását sokáig a devizahiány indokolta, no meg: „a gyerekek úgysem tudnak idegen nyelveket"; - szigorú tiltás volt lexikonok ügyében, mivel 1956-ról minden nyugati lexikon mint forradalomról írt, az akkori hivatalos ellenforradalom megnevezés helyett. Ennek legkirívóbb példája a francia Larousse lexikon volt. Közismert, hogy a Larousse-ok a „Petit Larousse"-tól kezdve a 24 kötetes kiadványig az egész világon mindenkinek, aki a francia nyelvvel foglalkozott, alapvető kézikönyvei voltak. Nálunk behozatali tilalom alatt álltak, mivel a Magyarország címszó alatt 1956 „révolte populaire"-ként szerepelt, szemben a hazai hivatalos megnevezéssel. A franciák nem értették, miért nem rendelünk a lexikonokból. Később a címszó megváltoztatására irányuló tárgyalás eredményeképpen a kifejezést „insurrection"-ra változtatták. Természetesen a Larousse kiadó történelemhamisításra nem volt hajlandó. A hetvenes évek vége felé annyiban enyhült a szigor, hogy behozathattunk könyveket olyanok részére, akik azt munkaeszközként használták. így tanár, nyelvész, fordító megrendelhette a számára nélkülözhetetlen könyvet. Mondanom sem kell, hogy soha ennyi tanár és fordító nem volt az országban, mint ez időben. A francia irodalommal egyébként is sok problémánk volt. A francia kapcsolatokra a politika mindig nagy súlyt helyezett, az ELTE francia tanszékének professzora állandóan szorgalmazta minél több francia nyelvű könyv behozatalát. A baj csak az volt. hogy nagyon kevesen olvastak franciául, szűkösen mért devizánkból feleslegesen hozattunk be nagyobb mennyiségű francia könyvet. De ennél még nagyobb bajunk volt, hogy a neves francia írók közül sokan a Francia Kommunista Párt tagjai voltak, akik,