Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (1. rész) - Egy különleges könyvesbolt a Kádár-korszakban!

BUDAPF.S T Á P R I I. I S 20 Az Idegennyelvű (1. rész) NEMES KATALIN Egy különleges pesti könyvesbolt a Kádár-korszakban • A fiatal generáció bizonyára el sem tudná képzelni, miként válhatott egy könyvesbolt a budapesti értelmiség egy jelentős rétegének rendszeres ta­lálkozóhelyévé, sőt meg merem koc­káztatni, bizonyos korlátozott szabad­ság szimbólumává. Az Idegennyelvű Könyvesbolt volt - tudomásom sze­rint - a szocialista országokbeliek kö­zött az egyetlen olyan (talán a későb­biekben Lengyelországot kivéve), amelyben Nyugaton megjelent köny­veket eredeti kiadásban, szabadon le­hetett vásárolni, sőt egyedieket saját részre meghozatni. A hatvanas, het­venes években ennek óriási jelentő­sége volt, és híre nemcsak itthon, de külföldön is elterjedt, különösen az NDK-ban, ahová Nyugaton élő író könyvét szigorúan tilos volt bevinni. Kinevezésem vezetőnek A hatvanas évek elején nyugdíjba ment a bolt kitűnő szakember veze­tője, a vállalatnak új boltvezetőt kel­lett találnia. Ez nem volt olyan egy­szerű, mint gondolnánk. A magyar­országi könyvesboltok az államosítás után - a vidéki áfészek kivételével -az egész országban egy nagy szerve­zethez, az Állami Könyvterjesztő Vál­lalathoz (a továbbiakban ÁKV) kerül­tek. A vállalatnak kb. hatszáz dolgo­zója és több száz könyvesboltja volt. A sok képzett budapesti boltvezető közül rajtam kívül nem volt senki, aki az életrajzába beírta (vagy be mer­te volna írni), hogy a latinon kívül két nyugati nyelvből is érettségizett, így került sor a kiválasztásomra. Ak­kor már tizenöt éve dolgoztam a vál­lalatnál különböző könyvesboltok ve­zetőjeként. Bizonyára problémát okoz­hatott, hogy nem voltam párttag, de úgy látszik, ezen túltette magát a ve­zetőség. Egy ilyen jelentős belvárosi bolt élére szóló kinevezés nagy meg­tiszteltetésnek számított, amihez ugyan nem kérték hozzájárulásomat, viszont az általuk jól ismert, de előt­tem teljesen ismeretlen politikai prob­lémákat sem említették. Addigi szakmai pályafutásom alatt csak olyan külföldi írók háború után megjelent könyveit ismerhettem meg, akik alkotásainak forgalmazását a ma­gyar könyvkiadási politika engedé­lyezte. Orosz, német és francia klasszi­kusokon kívül főleg forradalmi múlt­tal rendelkezők és a külföldi kommu­nista pártok tagjainak műveit. Úgy gondoltam, hogy új munkahelyemen az lesz a fő feladatom, hogy minél gyorsabban megismerjem a háború óta a világirodalomban megjelent né­met, angol, francia, olasz, spanyol író­kat. Elképzelésem szerint ebben ré­szint szakmai gyakorlatom, a boltban régóta dolgozó kollégák és legelső­sorban az odajáró vásárlók lesznek se­gítségemre. Ebben nem is tévedtem. De rövid idő alatt meg kellett tapasz­talnom, hogy olyan vagyok, mint az a bizonyos hályogkovács: politikailag teljesen vak és gyanútlan, aminek a következményei elég rövid idő alatt jelentkeztek. Az első lecke Áthelyezésem után néhány héttel megjelent a boltban igazgatónk, Zala Imre, akiről tudni kell, hogy művelt, emberszerető, kiváló igazgató volt, vezetése alatt a hatszáz ember, mint egy nagy családban, együtt élhetett, szinte belső védettségben az ország­ban dúló politikai csaták elől. Ter­mészetesen a politika nyomása alól ő sem vonhatta ki magát. Tehát meg­jelent, és kért egy nyugatnémet kia­dású Duden lexikont a polcról. A Du­denekről tudni kell, hogy ez a nagy német nyelvészeti kiadó főleg nyelv­tani köteteket, szótárakat jelentetett meg sorozatban. Az igazgató föllapoz­ta a Lengyelországot tartalmazó ol­dalt, és rámutatott az ott ábrázolt tér­képre. A térkép nem lehetett na­gyobb kb. 8x6 centiméternél. Ér­tetlenül néztem rá. Ezután megmu­tatta a térképen a második világhá­ború után a lengyelek által megszállt német területek határait, melyek ki­pontozva, „Unter polnischer Verwal­tung" felirattal, sőt horribile dictu, a Kalinyingrád körüli terület „Unter sowjetischer Verwaltung" és a szov­jetek által megszállt lengyel terüle­tek ugyancsak ilyen felirattal szere­peltek. Ehhez még az is járult, hogy Kalinyingrad alatt a város régi, Kö­nigsberg nevét is feltüntették. Az igazgató közölte, hogy a térkép miatt feljelentés érkezett ellenem, amit ő majd elsimít, de ügyeljek arra, hogy ilyen térképeket ne hozzak be. Mi­vel a Németországban megjelent tér­képek mind így voltak felszerelve, ez azt jelentette, hogy térképeket egy­általán nem importálhatunk. Ez volt az első lecke, amit a későbbiekben még sok követett, erről majd még részletesen írok. De valami kezdett derengeni bennem: hogy itt sokkal Elérhetetlen" könyvek között a szerző a raktárban mmm

Next

/
Thumbnails
Contents