Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Nemes Katalin: Az Idegennyelvű (1. rész) - Egy különleges könyvesbolt a Kádár-korszakban!

BUDAPF.S T Á P R I I. I S 20 Az Idegennyelvű (1. rész) NEMES KATALIN Egy különleges pesti könyvesbolt a Kádár-korszakban • A fiatal generáció bizonyára el sem tudná képzelni, miként válhatott egy könyvesbolt a budapesti értelmiség egy jelentős rétegének rendszeres találkozóhelyévé, sőt meg merem kockáztatni, bizonyos korlátozott szabadság szimbólumává. Az Idegennyelvű Könyvesbolt volt - tudomásom szerint - a szocialista országokbeliek között az egyetlen olyan (talán a későbbiekben Lengyelországot kivéve), amelyben Nyugaton megjelent könyveket eredeti kiadásban, szabadon lehetett vásárolni, sőt egyedieket saját részre meghozatni. A hatvanas, hetvenes években ennek óriási jelentősége volt, és híre nemcsak itthon, de külföldön is elterjedt, különösen az NDK-ban, ahová Nyugaton élő író könyvét szigorúan tilos volt bevinni. Kinevezésem vezetőnek A hatvanas évek elején nyugdíjba ment a bolt kitűnő szakember vezetője, a vállalatnak új boltvezetőt kellett találnia. Ez nem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk. A magyarországi könyvesboltok az államosítás után - a vidéki áfészek kivételével -az egész országban egy nagy szervezethez, az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz (a továbbiakban ÁKV) kerültek. A vállalatnak kb. hatszáz dolgozója és több száz könyvesboltja volt. A sok képzett budapesti boltvezető közül rajtam kívül nem volt senki, aki az életrajzába beírta (vagy be merte volna írni), hogy a latinon kívül két nyugati nyelvből is érettségizett, így került sor a kiválasztásomra. Akkor már tizenöt éve dolgoztam a vállalatnál különböző könyvesboltok vezetőjeként. Bizonyára problémát okozhatott, hogy nem voltam párttag, de úgy látszik, ezen túltette magát a vezetőség. Egy ilyen jelentős belvárosi bolt élére szóló kinevezés nagy megtiszteltetésnek számított, amihez ugyan nem kérték hozzájárulásomat, viszont az általuk jól ismert, de előttem teljesen ismeretlen politikai problémákat sem említették. Addigi szakmai pályafutásom alatt csak olyan külföldi írók háború után megjelent könyveit ismerhettem meg, akik alkotásainak forgalmazását a magyar könyvkiadási politika engedélyezte. Orosz, német és francia klasszikusokon kívül főleg forradalmi múlttal rendelkezők és a külföldi kommunista pártok tagjainak műveit. Úgy gondoltam, hogy új munkahelyemen az lesz a fő feladatom, hogy minél gyorsabban megismerjem a háború óta a világirodalomban megjelent német, angol, francia, olasz, spanyol írókat. Elképzelésem szerint ebben részint szakmai gyakorlatom, a boltban régóta dolgozó kollégák és legelsősorban az odajáró vásárlók lesznek segítségemre. Ebben nem is tévedtem. De rövid idő alatt meg kellett tapasztalnom, hogy olyan vagyok, mint az a bizonyos hályogkovács: politikailag teljesen vak és gyanútlan, aminek a következményei elég rövid idő alatt jelentkeztek. Az első lecke Áthelyezésem után néhány héttel megjelent a boltban igazgatónk, Zala Imre, akiről tudni kell, hogy művelt, emberszerető, kiváló igazgató volt, vezetése alatt a hatszáz ember, mint egy nagy családban, együtt élhetett, szinte belső védettségben az országban dúló politikai csaták elől. Természetesen a politika nyomása alól ő sem vonhatta ki magát. Tehát megjelent, és kért egy nyugatnémet kiadású Duden lexikont a polcról. A Dudenekről tudni kell, hogy ez a nagy német nyelvészeti kiadó főleg nyelvtani köteteket, szótárakat jelentetett meg sorozatban. Az igazgató föllapozta a Lengyelországot tartalmazó oldalt, és rámutatott az ott ábrázolt térképre. A térkép nem lehetett nagyobb kb. 8x6 centiméternél. Értetlenül néztem rá. Ezután megmutatta a térképen a második világháború után a lengyelek által megszállt német területek határait, melyek kipontozva, „Unter polnischer Verwaltung" felirattal, sőt horribile dictu, a Kalinyingrád körüli terület „Unter sowjetischer Verwaltung" és a szovjetek által megszállt lengyel területek ugyancsak ilyen felirattal szerepeltek. Ehhez még az is járult, hogy Kalinyingrad alatt a város régi, Königsberg nevét is feltüntették. Az igazgató közölte, hogy a térkép miatt feljelentés érkezett ellenem, amit ő majd elsimít, de ügyeljek arra, hogy ilyen térképeket ne hozzak be. Mivel a Németországban megjelent térképek mind így voltak felszerelve, ez azt jelentette, hogy térképeket egyáltalán nem importálhatunk. Ez volt az első lecke, amit a későbbiekben még sok követett, erről majd még részletesen írok. De valami kezdett derengeni bennem: hogy itt sokkal Elérhetetlen" könyvek között a szerző a raktárban mmm