Budapest, 2005. (28. évfolyam)
4. szám április - Marafkó László: Manzárd a csillagokra
BUDAPEST flflgfl ÁPHII.IS 8 szemközti falon apró mosdó, kéztnosásra való lehetne csak. Aztán W. C. Rajta az ülőke el van törve, fogni kell, hogy le ne billenjen. Az ajtóval szemközt ablak. Üveg nincs rajta, a szemetesláda fedele támaszkodik a kerethez, amit a rések közé rongydarabok rögzítenek oda. így nem jön be rajta a h ideg. A szoba hihetetlenül kicsiny. Es mégis elfér benne a dívány, íróasztal, a szekrény, az állólámpa és a könyvállvány. A mennyezet az ablak felé a háztető hajlását követi és érinti az alacsony szekrény fedelét. Az ablak a tetőbe vágott mélyedésből világít. Ha kinéz rajta az ember, látja az eget, jobbra, balra a tető paláit és peremén az esőcsatornában rothadó faleveleket. Csak egy szárnya van az ablaknak, mint a melegebb éghajlatok házainak. A mi este meleg pára volt a szobában, abból reggelre tündöklő jégcsapok képződnek az ablakon - a szobában. (...) Ez a lakás nyáron meleg volt, mint egy ólomkamra és télen hideg, mint egy jégverem. De olcsó volt. Havi harminchat pengő. Es fürdőszobás. Gyalog jártak a városba dolgaik után. Juditnak másfél órával korábban kellett kelnie, hogy percnyi pontossággal érkezzen munkahelyére. Villamosra, buszra nem telt. Házbérre sem, villanyra, gázra sem. (...) Hihetetlenül leromlott testileg. Heteken keresztül fél liter tej és egy darab kenyér volt napi tápláléka. Huszonkilenc éves volt Attila. Es a nyomorúság már elnyűtte. Már nem tudott fölényes derűvel mosolyogni nélkülözésein. Mosolya egyi'e kesernyésebb lett. Már titkolta, szégyellte nyomorát, méltatlannak találta, élhetetlenségnek tekintette." Az utcáról felnézve s az erkélyt látva verssorok lódulnak meg: „Tar ágakbogak roncsai közt / kaparásznak az őszi ködök, / s vaskorláton hunyorog a dér." A Korong utcai lakás a költőnek az önálló otthon reményét adhatná. A feltételes mód nem csak a szegénység miatt indokolt. Az 1936 nyarára már szakítással végződő kapcsolat mindvégig belső feszültségekkel terhes. Szántó Judit erős asszonyként tudatosan vállalta a gondoskodást az eszméivel mindinkább magára maradó, a betegségének egyre mélyebb bugyraiba keveredő költőről, ám az igazi szellemi egyenrangúság, bensőségesség, meghittség, a teljes harmónia a kezdetektől hiányzott a kapcsolatból. József Attila írta: „Azért hogy rongyoskodsz velem / szövetség ez s nem szerelem / lakásunk műhely s jégverem." A költő egyik legjobb barátja, Fejtő Ferenc a közeli Limanova tér 20. szám alatt lakott, s gyakran átjárt a Korong utcába. így olvashatta az Eszmélet éppen elkészült első hat strófáját. S ez volt az a lakás, ahova Freud címezte köszönőlevelét a születésnapjára írt József Attila-versért. Bányai Lászlónak, Jolán harmadik férjének emlékezésében a költő hétköznapjaiba pillanthatunk be. Miután a zuglói - a Thököly úti - sorompónál levő kis kocsmában beszereztek némi szalonnát s pár deci pálinkát, felmentek József Attilához: „Mire morzsáig felfaltunk és cseppig benyakaltunk mindent, akkorára - vörösre izzott a kis vaskályha.
