Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Marafkó László: Manzárd a csillagokra

ÁPRILIS B U D A 1» K S T Anton Straka irodalmi estjeinek otthona Luca félénkebb lény volt, kapcsolatukba pajtáskodó érzés is belejátszott. Bécsi tartózkodása után, 1926-ban József Attila azt mondta, bogy Lucába szerelmes, s a lány bejelentett vőlegényeként kezdett mutatkozni. A barátok közt „Kölyökkutyákként, „Tilinkó"-ként emlegetett Attila elszántságát egy Faludy György által lejegyzett történet érzékelteti. Mivel a költő érezhette Luca részéről a tartózkodást, a baráti társaságnak egy szombati napon azt mondta: másnap rajta lesz a 4.25-kor induló ceglédi vonaton, figyeljék csak meg, mert tanúbizonyságot tesz Luca iránti szerelméről. (Walleszék erkélyéről rá lehetett látni a háztól húsz-harminc méterre futó sínekre.) Akkoriban a ceglédi vonat a Nyugati pályaudvarról indult, s a baráti társaság ott szorongott az erkélyen, Lucával az élen. A megadott időpontban - a leeresztett sorompó miatt - lassan áthaladt a szerelvény, s az egyik harmadosztályú kocsi lehúzott ablakában ott állt a költő, leemelte a kalapját, maga mögé hajította, majd gyufát gyújtott, kihajolt az ablakon, a hajába dobta, amitől néhány másodpercig hosszú lángnyelvet húzott maga után, majd föltette a kalapját, s mereven ott állt. A megdöbbent társaság nem tudhatta, a költő előzőleg egy kis benzinnel locsolta meg a haját, hogy a mutatvány sikerüljön. A produkció „fényében" talán másként olvasható a Luca című ciklus utolsó versének utolsó két sora: „Kalaplehúzó szerelmemhez, / nem leltem másik szenvedőt." A családdal a kapcsolat a Vágó Márta iránt 1928-ban fellobbant új szerelem idején és után is megmaradt. (A Tedd a kezed című versét az irodalomtörténészek közt van, aki Lucához, van, aki Mártához szólónak tekinti.) A tartós barátságot jelzi, hogy Walleszék még később is meghívták szilveszterezni a költőt. Az ugrásnyira levő Korong utca 6-ban Szántó Judittal 1933-1936 között élt a költő. Élettársi kapcsolatban, bár József Attila leveleiben többször feleségeként említette az asszonyt. A régóta emléktáblával megjelölt s nemrég felújított ház korabeli állapotát a nővér, József Jolán könyvének leírása alapján lehet elképzelni: „A Korong utca a Mexikói útról nyílik. Az elején egy-két újonnan épült ház, a vége belevész a mezőségbe. A 6. számú ház egyemeletes villa, kis kert közepén áll. A villa földszinti és emeleti ablakain finom csipkefüggönyök, a lépcsőházból két-két ajtó nyílik. Az ajtók mögött halk zongoraszó szűrődik keresztül a tágas, kényelemmel berendezett szobákból. Reggel valamely ik lakás szakácsnéját lehet látni, amint cipeli a megrakott kosarat haza. Vagy a szobalány visz sétálni egy drótszőrű foxit. A manzárdon két vasajtó, az egyik mögött lakik a házmester, a másik a padlásbejáró. A harmadik olyan, mint a többi ajtó a lépcsőházban, csak sokkal keskenyebb. Ezt az ajtót nem lehet szélesre tárni, mert beleütközik az apró előszoba sarkában felszerelt gázrezsóba. Szemközt van egy még keskenyebb ajtó, ez a fürdőszobába nyílik. A fürdőszobában kályha áll, víztartállyal, mellette fürdőkád. Ez is kicsi, nem lehet benne kinyújtózni. A