Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Kirschner Péter: Civiliáda - A szellem műhelye

B U D A P F. S T VI Á R n I 11 S 42 A szellem műhelye KIRSCHNER PÉTER 9 A minap ismét zsúfolásig megtelt a Kossuth Klub, ahol közéleti emberek, tudósok, politikusok, művészek vitatkoztak Magyarország jövőképéről. Nem először, és várhatóan nem is utoljára került a téma napirendre a patinás falak között. Józsefváros Palota-negyedébe, az egykori főúri kastélyokba fokozatosan a legfontosabb kulturális intézmények települtek be. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Zenei Könyvtár, a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ, az Andrássy Egyetem, a Magyar Rádió, az Építőművészek Szövetsége mellett a külsejében szerényebb, egykori Hadik Palotában a Kossuth Klub működik éppen 50 éve. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete ma önállóan bejegyzett egyesületként folytatja tudománynépszerűsítő és közéleti tevékenységét. Lugosi Győző történész az egyesület és a Kossuth Klub vezetőjeként is felelősséget érez azért, hogy a hagyomány ne szakadjon meg. Beszélgetésünk során válik világossá, hogy a Kossuth Klub a 20. század második felének történelmi sorfordulóiban nagyon jelentős szerepet játszott. Az 1953-ban kezdődött politikai fordulat a „szovjet-rendszer" kereteit feszegette, és elvezetett a Petőfi Kör forradalmat előkészítő vitáihoz. A Nagy Imre nevéhez fűződő oldódásnak köszönhető, hogy Budapesten, több helyen, és vidéki városokban is létrejöttek azok a demokratizálódást segítő vitafórumok, ahol nem szabadon, de kicsit szabadabban lehetett beszélni. Ma visszatekintve az 1960-as, 70-es évek kádári-aczéli értelmiség politikájában ezt nevezték „tűrt" kategóriának. Az államszocialista rendszert alapjaiban megreformálni akaró csoportok közül a legismertebb és a legaktívabb a Petőfi Kör volt. A forradalom előestéjén, az írószövetség rendezvényén Nagy Imre is megjelent a Kossuth Klubban. Az értelmiségi párbeszéd iránti igény mindvégig jellemző maradt a Klubra. A Kádár-korszakban itt kezdődtek a viták, amelyek a 68-as reformhoz vezettek. És a 80-as évek rendszerváltó beszélgetéseinek is egyik helyszíne volt az egykori Hadik Palota. A „nagy idők" egykori tanúi ma is gyakori vendégek. Az ő jelenlétük és a fiatalabb generációk érdeklődése jelzi, hogy a szellem embereinek a 21. században is szükségük van a személyes találkozásokra, a közvetlen eszmecserékre, egymás gondolatait serkentő vitákra. Ezt a hangulatot és légkört az internet nem képes visszaadni. Lugosi Győző azt sajnálja leginkább, hogy a közélet mai fórumai már csupa ilyen-olyan színezetű helyek, egy-egy politikai oldalhoz tartozók belterjes, „hazai pályái". A Kossuth Klub éppen abban más, hogy hagyományait követve - a szélsőségeket leszámítva - minden oldal, minden szervezetét, közösségét vagy szakembereit szívesen fogadja. Mint sajátos civil szerveződés, őrzi a pártoktól való függetlenségét. Falai között több önálló szervezet jött létre, és működik a mai napig: a történelem- és magyartanárok egyleteitől a Condorcet Körön át a Bibó István Közéleti Társaságig. A közéleti fórumok fontosak a Kossuth Klub hagyományaiban. Eredendően azonban 50 éve a tudományos ismeretterjesztés fellegvára, a Múzeum utcai épület, amelynek minden szegletét kihasználják valamilyen programra. A József Attila Szabadegyetem a korábbi években tíz vonzott. Beiratkozott hallgatóinak száma ma is meghaladja az ezret. A hallgatók érdeklődése egyre inkább a praktikus ismeretek, illetve az „öncélú", tehát nem a munkaerő piaci versenyben kamatoztatható tudáselemek (modern természettudomány, művészettörténet, irodalom) felé fordul. A tanfolyamok, előadássorozatok lényege azonban mindmáig a legnagyobb tudósokkal való személyes találkozás. A Kossuth Klub ebben is hű a hagyományokhoz. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy Kossuth- és Széchenyi-díjas tudósok, egyetemi tanárok, akadémikusok miért ragaszkodnak ehhez az ismeretterjesztési formához, amelyet a modern technika és az informatika hívei már régen eltemettek volna. A névadó József Attila centenáriumi előadássorozatára esténként száznál többen zsúfolódnak be a terembe. Ezek a mesterek valamit tudnak, amire érdemes odafigyelni. A Kossuth Klub felett, ha szellemében nem is, de fizikai értelemben kissé eljárt az idő. Elérkezett az ideje egy alapos felújításnak, korszerűsítésnek, műemléki helyreállításnak. Közben napjainkban ádáz vita zajlik az épület tulajdonjogáról, ami nem akar nyugvópontra jutni. Pedig a tudományos ismeretterjesztésnek az egymásra figyelő közéleti vitának erre a patinás helyére egyre nagyobb szükség lenne. Vitányi Iván mondta a minapi vitában: „Új, fellendülést hozó reformkornak elején vagyunk." Hol érlelődjenek a gondolatok, ha nem a Petőfi Kör egykori otthonában? • A tudománynépszerűsítés elegáns klubja