Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Fodor Béla: Tankönyv a műemlékvédelemről, de mindenkinek

43 M Á R r. 1 II S gflflgfl R I

i I) A 1' F. S T Tankönyv a műemlékvédelemről, de mindenkinek FODOR BÉLA B 487 bekezdés és 617 kép a műemlékvédelemről címmel jelent meg 2004-ben Román András könyve a Terc Kiadónál. A cím ne riasszon el senkit. A kiváló szakember tolla alól hiánypótló és élvezetes mű került ki. Ahogyan a szerző írja előszavában, évtizedek óta nem készült olyan kiadvány, mely olvasmányosan beszélne a műemlékvédelem kérdéseiről, melyet nemcsak a szakemberek, de a laikusok, az egyszerű város- és falulakók is megértenek. Román András könyve ilyen - pedig a szerző nincs könnyű helyzetben. A műemlékvédelem összetett tevékenység: egyaránt igényel építészi, elméleti és műszaki-technológiai tudást, emellett sokszor nem kevés történeti, régészeti, művészeti „háttéranyagot" is feltételez. A szerző mindezek figyelembevételével, több évtizedes tapasztalatára, tanári rutinjára támaszkodva, logikusan és világosan rendezi el könyve anyagát. A hat, egymásra épülő fejezet a műemlékvédelem elméleti alapjait foglalja keretbe, már-már tankönyvszerűen. A műemlékvédelem, műemlék, építészeti örökség fogalmainak meghatározása után az egyes műemlékfajták következnek. A várak, romok, köz- és lakóépületek, egyházi műemlékek, ipari emlékek ismert kategóriái mellett a 20. század műemlékei is sorra kerülnek. Szerzőnk ebbe a fajtába nemcsak az úgynevezett modern alkotásokat sorolja, hanem tágabban értelmezve ide tartozónak véli például a kertvárosokat, a munkáslakótelepeket is, mint például a Wekerle-telep vagy az óbudai gázgyári lakótelep. A műemlékfajták után a helyreállítás elméleti alapjait (hitelesség, az építész szerepe), majd a helyreállítás módozatait (konzerválás, restaurálás) ismerhetjük meg. A következő fejezetben a sikeres műemlék-helyreállítás tizenhat konkrét példáját mutatja be, köztük két külföldit is, az athéni Parthenon és a varsói Óváros helyreállítását. Román András kedves példája, ahogy írja, a magyar műemlék-helyreállítás aranykorának legjelesebb darabja, a soproni ózsinagóga restaurálása. (A mű tankönyv jellegét nem véletlenül hangsúlyoztam, hiszen ebben a szerkezetben világosan kidomborodik a pedagógiai cél: először az elméleti alapokat rakjuk le, majd a példák következnek.) A könyv záró fejezetében a történeti együttesek, a városok történeti magjának kezelése, megóvása kerül sorra egészen az A város mint műemlék... bekezdésig, mely már nem részeket, hanem egy egész várost tekint műemléknek. (A gyakorló építészeket valószínűleg ez a fejezet irritálja majd a legjobban.) A praktikus, használható kivitelben megjelent kötetet valósággal albumszerűvé teszi a címben jelzett 617 darab, többségében színes illusztráció. Persze ahol egy-egy oldalpáron átlagosan négy-öt kép is szerepel, ott a méretek miatt az esztétikai értékek csorbulhatnak. Jelen kiadványnál is érzékelhető ez a csorbulás, de véleményem szerint itt a képeknek elsősorban dokumentációs szerepet szánt a szerző és a kiadó. Talán nem ünneprontás, ha egy apró hibát jelzek: a könyv 33. oldalán a 43. kép aláírása a Mechwart téren található polgármesteri hivatalt adja meg, holott a kép a hajdani Vörös Hadsereg (ma Hűvösvölgyi) út 64. szám alatt működött, s az 1950-es években épült Pannónia Filmstúdió épületét ábrázolja. (A filmstúdió egyébként már régen kiköltözött az épületből.) Végezetül hadd emeljem ki a kötet nem csak hiánypótló, hanem időszerű voltát is. Gondoljunk csak a pesti zsidónegyed lebontásának őrült ötletére, a szép lassan szétrohadó ipari épületekre, a nem kellő gondossággal karbantartott, egykor városképi jelentőségű köz- és lakóépületekre. Az egész könyvet átható ethoszból pedig egy laikus számára is egyértelműen kiderül, hogy a műemlékvédelem, az épített örökség védelme több, mint épületek, épületegyüttesek védelme: egy város, egy település szellemiségének, erkölcsének a megőrzése is. • Román András: 487 bekezdés és 611 kép a műemlékvédelemről. TERC Kft., 2004 260 oldal, színes fotókkal, 4 800 Ft. A Visegrádi Palota díszudvara