Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Prága

BUDA P F. S T gflfl^g MÁRT I U S 14 Kávézók kalauza Prága Szöveg ZEKE GYULA • Épp csak elindulunk a Kálvin tér felől a Baross utcán, s a Prága kávéház és teázó már meg is állít minket. Ha tél van és hideg, azért, ha nyár és meleg, akkor meg azért. Kit ne csábítana a feltűnően olcsó s vágykeltőn finom kávé, és mindaz az érték és szépség, amely Hurbán Attila és Király István alagsori kávézójában összpontosult épülésünkre? Meleg hónapokban ráadásul - láthatólag a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közelsége miatt - a fiatalság oly mértékben veszi birtokba a széles járdára telepedő teraszt, hogy testünkben kis időre érezhetően megfékeződnek az öregedés mohó hormonjai. Az elmúlt évezred utolsó éveiben nekilendülő újabb nagy budapesti kávéházalapítási hullám egyik - már másutt is szóba hozott - sajátossága, hogy a helyek alapítói közt feltűnően nagy számban találunk nem vendéglátós képzettségű fiatalokat. Amikor vállalkozásuk indítékait tudakoltam, rendre szinte ugyanazt a választ kaptam: legyen egy hely! Egy olyan hely, amilyenre mindig is vágytunk, de amit vendégként sosem sikerült megtalálnunk a városban. Igen, itt van I.H.IIIH.'II WIWRRNRMMMMMMM végre egy nemzedék, amely nem csupán megelégelte a prosztó modort, a kevesebb sört, a lassúságot, a gyenge és rossz kávét, a szocialista vendéglátásban elharapódzott sunyi pénzvadászatot és mind-mind az oly ismert nyomorúságokat - de tenni akar és tud is azért, hogy ez ne legyen. Hogy ne ez legyen. Itt fordul meg a dolog, az emberi elhatározáson. A piacgazdaság csak keret, forma, lehetőség, amelybe adott esetben ugyanúgy bevehetik magukat a fönti balkáni erények. (Igaz is, Balkán, furcsa, micsoda jó kávés helyek vannak ott!) Új -pontosabban: régi-új! - írott és íratlan szabályokra, a modor, a szolgáltatások és a bizalom új minimumára van szükség, amelyet törvény és rendelet sosem, csakis az emberi erőfeszítés nyomán kialakuló új közmegegyezés képes elérni és fenntartani. A Prága kávéház és teázó az egyik legsikeresebb megvalósulása e törekvésnek. A belépőt egységes enteriőr fogadja, amit jórészt a tulajdonosok saját keze formált, minden részletében nagy figyelemmel, s amelyben -szinte utolérhetetlen belsőépítészeti erény! - valahogy minden asztal, minden szeglet a tér egyenrangú pontjává válik. Bármelyikhez kedvvel odatelepedünk, sehol sem érezzük úgy, hogy nem értünk és körülöttünk forogna a kávézó világa. Már ha szerencsénkre találunk üres asztalt, ami nem könnyű, mert a hetvenöt négyzetméternyi hely naponta visszajáró vendégsége harmincas, a hetente legalább háromszor betérő vendégsége százas nagyságrendű. Nagy műgonddal öszszeválogatott és felújított tonetszékei szintén felújított családi szervizasztalokat vesznek körül, melyekre drapp vászonabroszok simulnak, s