Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Jánoska Antal: Kártyán a város

BUDAPEST 2004/9 NOVEMBER • A 19. század a magyarországi kár­tyázás fénykora. Jól érzékelteti ezt a kártyafestők számának növekedése is ezekben az évtizedekben. Az 1803. évi pesti címtárban még csak hárman szerepeltek a szakmában, az 1850-es években már tucatnyi mester (és kon­tár) kínálta játékeszközeit a két Duna­parti város piacain és papírkereskedé­seiben. A hagyományos kártyaképek mel­lett minden kártyagyártó követte a bécsi divatot: a kor ízlésének megfe­lelő stílusban úgynevezett luxus ta­rokk-kártyákat is forgalomba hoztak. Az acélmetszés és litográfia elterjedése kitűnő lehetőséget kínált a művészi tehetség kibontakoztatására. A sokat foglalkoztatott illusztrátorok - többek között Hoschek, Hütter, Baer et Schmid, Lehnhard, Krehn, Tormássy, Tyroler -jelzéseivel is találkozunk a kártyala­pokon, bár a legtöbb metszet jelzés nélküli. A választott téma - mitológiai és tör­ténelmi motívumok, polgári és paraszti élet - ábrázolása mellett gyakori, hogy a lapokon megjelennek a városképek, a táj. így a korabeli Magyarország nagy­városai, várromjai, kedvelt üdülőhe­lyei, ritkábban bécsi városképek. Élen­jár az ilyen motívumokkal jellemezhe­tő tarokk-kártyák készítésében Schnei­der József., Giergl István, Wilner József és Zsíros István. Ez a korszak a míves kártyaremeklések készítésének utol­só fejezete, hiszen később a modern kor nyomtatási technikái kommersz kártyaképek tömegével árasztották el a játéktermeket. Többek között ép­pen az imént említettek közreműkö­désével egyébként: Giergl', Wilner és Zsíros Schill Istvánnal és Thury Ferenc­cel társulva 1868-ban hozták létre az Első Magyar Kártyagyár Részvénytár­saságot, mely aztán három évtizeden át milliónyi kártyával látta el a Monar­chia kávéházainak, klubjainak és ka­szinóinak kártyakedvelő közönségét. A városképes tarokk-kártyák közül Zsíros István pesti és budai képeinek segítségével kirándulunk az 1850-es évek Pest-Budájára. „Leg újdonabb magyar nemzeti finom tarok kártyák" hirdeti a kőr ász felirata, alatta a ma­gyar címer rajzával. Ennek megfelelő­en a botos, a lovag és a dáma tükörké­pes lapjain magyaros ruhába öltöztet­te alakjait a kártyametsző. A pikk bo­toson a kártya gyártójának neve sze­repel: „Kiadta Zsíros István Pesten", a káró botoson a magyar címert, a treff botoson pedig a nemzeti színű lobo­gót látjuk. A kormeghatározást a kár­tyabélyegzés könnyíti meg. Az U-I nyomatú adóbélyegzés 1850-1858 kö­zött volt érvényben Magyarország te­rületén. A tarokklapok a korabeli Pest és Bu­da jellegzetes épületeit ábrázolják. Megjelölve pontosan a rajz tárgyát is. Ahogy az az alábbiakban olvasható (olykor hibás ortográfiával). 38 II A Krisztina város Budán Városliget III Nemegyesült görög egyház Kilátás á budaibástyaról a he­gyek felé 1111 Laslofsky Szugliget elején Buda a Dunáról V Kilátás á várkapuból Budán A Váczi utcza VI Ferenc halma Budán A Király kastély Budán VII Buda és Pest a Svábhegyről Polgári lövölde Pesten VIII Margita sziget omladéki Pest és Buda IX Városház Pesten Hermina kápolna X A Ludoviceum Pesten Józef tere Pesten XI Királyi kastély Budán Nyári Színház Budán XII Pesti vasút Lánczhid a Várnak egy része XIII A gőzhajók alsó kikötője György tér és Henczi emlék Budán XIV Szugligeti tájék Budán Az Invalid- és Megyeház Pesten XV' Akereskedelmi kar épülete Pesten Vendéglő a Magyar Királyhoz Kártyán a város JÁNOSKA ANTAL Amikor divat volt Pestet és Budát rajzban mutogatni

Next

/
Thumbnails
Contents