Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Ritoók Pál: A város első kálváriája volt

9 Á 1' R I L I S ggflg/1 BUDAPEST oldali második pihenő alatt is hasonló ajtó volt egykor. A jelenlegi, Stróblék által kialakított oldalbejáratok szintén a második pihenők alatt nyílnak, de nem közvetlenül a kápolnába, hanem az első és a második pihenők közötti lépcsőkarok alatt a jelenlegi előtérbe. A kutatás eddig úgv hitte, hogy ezek voltak az eredeti ajtónyílások. Ezek után feltételezem, hogy a jelenlegi belső ajtó a kálvária ma már egyetlen eredeti ajtaja. A másik két oldalajtó az átszállításkor készülhetett az eredetiek mintájára, de kémlelőablakok nélkül. Stróblék szellemes változtatásával a kápolna sajátos, centrális tere egységesebbé vált. A szellőzés és világítás szempontjából a Stróbl-féle újraépítés hasznos újítás. A teraszra feljutást az első és második pihenő közötti lépcsőkarok tetején elhelyezett kovácsoltvas rácsokkal kívánták megakadályozni. Ezek időközben elvesztek. A növényzet már röviddel az áthelyezés után nagyrészt benőtte az épületet. A karbantartás - az Epreskert aranykora lejárván - régóta kampányszerű, emiatt sokat romlott a kálvária állapota. Ezen túlmenően Budapest 1944-45-ös ostromakor jelentős károk érték az építményt. Évtizedekig romosán állt. 1963-ban a Fővárosi Műemlék-felügyelőség megbízásából H. Vladár Agnes mérte fel, és Szakát Ernő kőszobrász-restaurátori szakvéleményének felhasználásával elkészítette az építmény helyreállítási tervét, amelyet azonban csak 1970-ben kiviteleztek. 1989-90-ben, majd 1991-ben Módy Péter, a Képzőművészeti Egyetem kőszobrász-restaurátor hallgatója diplomamunkájaként kőanyag-restaurálási kísérletet végzett a kápolna homlokfalán, annak két oldalsó lépcsőjén és az első pihenőn. Ezt követően is több építészeti és restaurátori terv készült a helyreállításra, azonban egy sem valósult meg közülük. Az epreskerti kálváriát nem faragvánvainak minősége emeli a hazai emlékanyag fölé, mert a rajtuk látható motívumok gyakran alkalmazott díszítőelemek voltak Magyarországon és Ausztriában is. A kör alakú, tömör vagy üres mag körül kétoldalt vezetett lépcsők is elterjedtnek mondhatóak osztrák, cseh és egyes német területeken. Ami mégis egyedi, az az együttes építészeti megformálása. A körülfutó árkádsornak köszönhetően a terasz mintegy elveszti súlyát, s ezt a hatást tovább fokozza az áttört mellvédek és a teraszra vezető lépcsők mozgalmassága. A kálvária mesterkérdésének megoldásában sem annyira a részletformák elemzése, mint inkább az építészeti elgondolás szellemessége és eleganciája lehet az irányadó. A tervező, aki lehet akár Mayerhoffer András is, feltehetően osztrák vagy cseh területen szerzett iskolázottságával az itáliai kertépítészet belvederéit alakította át a kereszthalál felidézésének pesti pódiumává. Megalkotva a város egyik legszebb köztéri barokk műalkotását, egyik legértékesebb műemlék épületét. • Telegdy László: Józsefvárosi kálvária