Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Tosics Iván: Budapest és a közép-magyarországi régió - Lehet-e különzárni a megyét és a fővárost?

B I: D A i 'ES' I 2004/0 6 ciklusban erősen beárnyékolta az, hogy a 18 tag közül csak kettő képviselhette a régió lakosságának közel kétharmadát kitevő Budapestet. A teljesen egyoldalú összetétel csak azért nem váltott ki nagyobb tiltakozásokat, mert valójában nagyon kevés pénze és szerepe volt ekkor az rft-nek. A 2002-es választások után valamelyest változtak az arányok, és ma a korábbinál jobbak a lehetőségek az érdemi munkára - az ideális, kooperáción alapuló működés azonban még távol van. Az uniós strukturális alapok, a 2006 után megszerezhető támogatások Az Európai Unió regionális, kohéziós politikájának alapja a strukturális alapok támogatási rendszere, amelyen belül a legnagyobb mértékű támogatások („Objective-l") a legelmaradottabb, NUTS-2 régióknak jutnak. Az Európai Unió nem rögzíti egyértelműen, hogy pontosan milyen módon kell fogadni a strukturális alapokat a tagállamokban. Az országok viszonylag szabadon dönthetnek a rendszer részleteiről, így például arról, hogy az unió által adott kereten belül centralizáltabb vagy decentralizáltabb rendszert hoznak-e létre a tervezésben, a programok kidolgozásában és a strukturális alapok kezelésében. A strukturális alapok fogadásának ugyanakkor fontos intézményi feltételei vannak. Az Objective-l támogatásokra jogosult térségekben a NUTS-2 régiók szintjén kialakításra kerülő intézmények (ezek Magyarországon a regionális területfejlesztési tanácsok és a regionális területfejlesztési ügynökségek) fontos szerepet kell játsszanak a programtervezésben és a projektek kiválasztásában. Azon túl, hogy meg kell teremteni a kapacitást a regionális elemzések elvégzéséhez és a regionális fejlesztési tervek készítéséhez, létre kell hozni a regionális partnerségi struktúrákat a területfejlesztési prioritásokról való konszenzus kialakításához és az ezzel kapcsolatos intézkedések meghozatalához. Ez a folyamat Magyarországon még csak a kezdeteinél tart, és sürgető szükség a NUTS-2 szintű régiók megerősítése. Az uniós csatlakozástól 2006-ig terjedő időszakban Magyarország mind a hét NUTS-2-régiója jogosult a legnagyobb, Objective-l támogatásra. A 2007-el kezdődő uniós tervezési időszak támogatási rendszeréről még javában folynak a viták és egyeztetések, amelyek el fognak húzódni egészen a 2005-ben esedékes végső megállapodásig. Annyi bizonyosnak látszik, hogy megmarad a támogatási pénzeszközök leghátrányosabb helyzetű régiókra való központosítása. Mivel egyértelmű, hogy 2007 után a közép-magyarországi régió (kmr) az egy főre jutó GDP növekedésével túllépi az Objective-l-re való jogosultság felső határát, arra tehát már nem lesz erre jogosult, ezért felvetődött a régió kettéválasztásának ötlete, hiszen a különváló Pest megye gyengébb fejlettsége miatt még jó néhány évig a legnagyobb mértékű támogatásokat kaphatná. A dilemmák megértéséhez azonban kicsit jobban el kell mélyülni a részletekbe, egyrészt magát a támogatási rendszert, másrészt pedig az egyéb szempontokat illetően. Ami a strukturális alapok támogatási rendszerét illeti, a legnagyobb támogatást jelentő „Objective-l" támogatási rendszerből kieső régiók nem azonnal veszítik el a támogatásokat, hanem egy átmeneti („phasing out") időszak közbeiktatásával. Ez az eddigi gyakorlat szerint azt jelentené, hogy a régió 2007-2013 között mintegy hatvan százalékát kapná annak a támogatásnak, amit akkor kapott volna, ha Objective-l-re teljes mértékben jogosult lett volna. Ebből kiindulva összehasonlítható a régió szétválásának, illetve egyben maradásának esete, az uniótól kapható támogatások nagyságára vonatkozó becslésekkel. A régió szétválása esetén előálló helyzet A régió szétválása esetén Pest megye jogosult maradna Objective-l támogatásra, ennek összege 2007-2013 között 1221 millió euró. Budapest ugyanakkor csak Objective-2 támogatásra lenne jogosult (aligha valószínű, hogy az Európai Unió a korábbi nagyvonalúsággal járna el, és az uniós huszonötök egy főre jutó GDP-átlagához képest 110 százalék feletti szinten álló Budapest számára megadná a phasing out státust), ennek összege az Objective-1-támogatásnak egyötöde körüli, becsülhető összege 381 millió euró. Az ország összesen e két régió jogán tehát 1602 millió euróhoz jutna. Mi történik, ha a régió egyben marad? Az egyben maradó régió 2007-től a „phasing out" támogatási rendszerre lenne jogosult. A támogatási intenzitás az Objective-l szintnek hatvan százaléka, aminek megfelelően az ország a régió jogán a hétéves időszakban 1875 millió euróhoz jut. Megállapítható tehát, hogy - amennyiben a phasing out időszak kondíciói a maiaknak megfelelően alakulnak - a régió egyben maradása esetén a 2007-2013 időszakban 273 millió euróval többet kap az ország, mint szétválás esetén. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a szétválás melletti legfontosabb - valójában egyetlen - érv megdőlt, hiszen a szétválással anyag előnyhöz jutni a következő tervidőszakban nem lehet (az azutáni időszakra pedig korai lenne most „készülni"). A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az uniós strukturális alapok 2007 utáni szabályozása kapcsán a nyitott kérdések egyike éppen az Objective-l-es státusukat el-Rólunk, budapestiekről szól a régiók vitája