Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Buza Péter: Benza Károly, huszonegyszer - Páratlan akvarellsorozat a pesti magyar színház népszerű művészéről

BUDAPF.S T MÁRCIUS 22 zának hívták, és szatócsként kereste a kenyerét a régi Budán. Akkor még könnyen kiderült, ha valaki civilként valamely művészetben különös tehet­séget mutatott. A jó sas-hegyi vörös mellett vele mulató cimborák erősí­tették sokak véleményét: ilyen hu­morérzékkel, ilyen hanggal nem a pult mögött kellene állnia! Nem is állt már sokáig ott, előbb vándorszínésznek szegődött Balta Károly társulatához, majd 1844-től húsz éven át Pesten, a Nemzetiben lépett fel. Elhíresült rög­tönzéseitől visszhangzott a város. Já­tékos figura, játékos élet. Svábhegyi pincéjének épületére is csavart ké­ményt rakatott, mestersége szimbó­lumának látta minden kortársa azt a sok lentről felfelé igyekvő kanyaru­latot. Wellmann Nóra, a Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteményének a vezetője egészítette ki a rajzokat kí­sérő erősen hiányos adatokat, így de­rült ki, hogy minden rajz az egyszer „a la nature" is bemutatott Benza Ká­rolyt ábrázolja. Majd mindegyik fon­tos, alapszerep, olykor címszerep, és olykor baritonszerep - ez sem okozott gondot a derék művésznek (bár azt is tudni kell, hogy sokszor kínozta kró­nikus rekedtség, gyakran hagyott ki hónapokat emiatt, fellépéseit hosszan szüneteltetve). Időrendben rakjuk össze a rajzokra vonatkozó adatokat az alábbiakban: minthogy mind a hu­szonegyet nem tudjuk itt bemutatni, legalább az alapinformációk kaphas­sanak egyszer nyomdafestéket. Rajzok mutatják Benza jelmezes fellépéseit a következő időpontokban és szerepekben: 1844. november 12-én játszotta Boisfleury márki szerepét Flotow Alessandro Stradella című ope­rájábán; 1846. január 10-én énekelte a Don Pasquale címszerepét; 1847. áp­rilis 13-án Bartolo a Sevillai borbélyban; 1848. január 15-én polgármester a Cár és ács című darabban; 1849. szeptem­ber 22-én Dandolót énekli Hérold Zampa vagy a márványmenyasszony című játékában - roppant népszerű volt ez az opera, emiatt nevezik Márvány­menyasszonynak máig a több mint százötven éves budai vendéglőt -; 1851. január 4-én Lord Tristan a Már­tában; 1852. december 4-én Gara ná­dor Erkel Hunyadi Lászlójában (az előadást maga a szerző vezényli); 1853. január 15-én Oberthal gróf Meyerbeer A próféta című operájában; február 12-én Doppler Károly Gránátos táborá­ban Must, a vincellér; március 12-én Boglyásit, a kántort játssza Doppler Ferenc Két huszár című játékában; augusztus 25-én Miska Doppler Fe­renc Ilkájában; 1854. január 28-án Hetman az Afanaziában (Benyovszky Móric életét dolgozza fel Doppler Fe­renc darabja); június 1-én a szélhámos csodadoktor, Dulcamara a Szerelmi bájitalban; június 10-én a báró a Négy Haymonfiban; 1855. május 25-én Saint Bris gróf A hugenottákban; június 4-én Malvolino a Stradellában; június 12-én Ceprano gróf a Rigolettóban; szeptember 13-án Lord Kookburn a Fra Diavolóban; október 11-én Betegi földbirtokos a Moliére-darab nyomán készült Thern Károly-operában, a Kép­zelt betegben és 1856. január 31-én Gricenkóként lép fel Meyerbeer Észak csillagában. Pazar a lista, páratlan a kollekció. Nem kétséges: Than László örök­sége kivételesen fontos művelődés-és színháztörténeti dokumentum. •

Next

/
Thumbnails
Contents