Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Török András: Budapest - Európa kulturális fővárosa 2010-ben?

3 D F. C K M B E R 2004/10 B I

I) A P E S ' I (2003), Genova és Lille (2004) követték egymást. A program sikere időközben felértékelte az ügyet, és az Európai Unió irányítói mintha belefáradtak volna a döntéseket megelőző lobbiharcokba. Ezért bedobták az eddig gyakran bevált adminisztratív csodafegyvert: a rotáció elvét. Kimondták, hogy 2005-től az Unió tizenöt országa egymás után következik, és ki is jelölték a sorrendet: Írország (2005), Görögország (2006), Luxemburg (2007), Nagy-Britannia (2008), Ausztria (2009), Németország (2010), Finnország (2011), Portugália (2012), Franciaország (2013), Svédország (2014), Belgium (2015), Spanyolország (2016), Dánia (2017), I lollandia (2018), Olaszország (2019). Ez a leosztás azonban riadalmat és felháborodást keltett az újonnan csatlakozó országokban: úgy érezték, hogy másfél évtizedre kimaradnak a lehetőségekből. Ezért méltányosságból az a döntés született, hogy az újonnan belépő országokat önkéntes alapon párosítják egy-egy már kijelölt országgal. így került Magyarország a 2010-es évre már kijelölt Németország mellé. Az indokokat nem is kell sorolni: közös hagyomány, a vasfüggöny lebontása stb. stb. stb. A helyzet Graz után Ausztria második legnagyobb városa volt a cím (egyetlen) birtokosa 2003-ban, és ma már nyilvánvaló, hogy a glasgow-i programhoz mérhető sikerrel. Ez a program, azon túlmenően, hogy teljesítette az Európai Unió 1999-ban eldöntött új elvárásait, teljesen új dimenziót hozott a programba, ami alighanem délibábként lebeg majd a többi „főváros" előtt, legalábbis az elkövetkező évtizedben. De mielőtt ennek okait taglaljuk, előbb nézzük az 1419/1999/EK határozat (május 25.) elvárásait, melyet az Európa Tanács hozott (3. cikkely): - azon közös európai művészeti mozgalmak és stílusok előtérbe helyezése, amelyek létrejöttében és történetében a város generáló szerepet játszott, vagy amelyek születéséhez jelentős mértékben hozzájárult; - elősegíteni azoknak az eseményeknek a megrendezését, amelyek a tagállamok más városainak a kultúra területén tevékenykedő személyiségei is részt vennének, és amelyek tartós kulturális együttműködésre vezetnének (...); -az alkotómunka támogatása és fejlesztése; - a lakosság minél nagyobb részének mozgósítása és minél nagyobb fokú részvétel biztosítása; - bátorítani az unió állampolgárainak fogadását és a különféle eseményekre vonatkozó információk lehető legszélesebb körű terjesztését a multimédia minden formájának felhasználásával; -az európai kultúrák és a világ más kultúrái közötti párbeszéd ösztönzése; - a városban rejlő történelmi örökség, az építészeti alkotások feltárása és a városi életminőségjavítása. A pályázat célja olyan, a vonatkozó uniós határozat elveinek megfelelő pályázati koncepció és megvalósítási terv készítése, amely képes az adott város kulturális életének, természeti, épített és szellemi örökségének európai dimenzióban való, innovatív megjelenítésére, valamint lehetővé teszi hosszú távú regionális fejlesztési elképzelések megvalósítását. Szembesítve a történteket ezzel a követelményrendszerrel, a 2003-as főváros, Graz teljes nyíltsággal vállalkozott a kultúra mibenléte újragondolásának feladatára, amikor központi „üzenetei"-nek egyikének a következőjelmondatot választotta: „A kultúra olyan, mint az élelmiszer." Ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy a kultúra tényleges - a gazdasági szektorban is komolyan érzékelhető - szerepe és jelentősége mindaddig nehezen válik beláthatóvá, amíg azt valami különlegesként, extraként, luxusként, mintegy a mindennapi létezés szükségleteinek biztosítását követően szóba hozhatóként fogjuk fel és kezeljük.