Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - N. Kósa Judit: Feltámadásra vár a Magdolna negyed

B IJ n A P F. S T gflflflffj NOV K \l B KJ* 28 Feltámadásra vár a Magdolna negyed nak kínál menedéket, akik máshol már semmilyen esélyhez sem jutnak: munkanélküliek, segélyből élők, hátrányos helyzetűek. A környékbeli iskolák gettósodtak, a kicsit is jobb státusú családok régen a távolabbi, de „jobb" tanintézetekbe íratják a gyerekeiket. Nincsenek kulturális és művelődési intézmények, még a Mátyás téren megkezdett parkfelújítás is megbicsaklott, valami furcsa, félkész állapotot eredményezett. Az egész környék csak vegetál: lehetőséget nem kínál, legfeljebb a megkapaszkodás reményét - aki innen is kihullik, az már Pesttel kényszerül szakítani. A Magdolna negyed számára azonban kínálkozhat egy esély. A józsefvárosi önkormányzat idén megfogalmazott, tizenöt éves fejlesztési stratégiája új utat választana: kísérleti terepül kínálnák a háztömböket egy fővárosi segítséggel megvalósuló szociális városrehabilitációs program számára. Az önkormányzat és a kerületi ingatlanfejlesztő cég, a Rév8 által kiadott tájékoztató szerint a végső cél egy olyan negyed kialakítása, amely befogadva őket képes „hosszú távon biztonságos otthont nyújtani a különböző kultúrájú és társadalmi háttérrel rendelkező rétegeknek, generációknak". A program elsősorban „az itt élők bevonásával egyedi arculatú, vonzó városrész kialakítását, az épületek lakhatóvá tételét, új közösségi-kultuvet kapta a helyi önkormányzati keresztségben - manapság nem sokaknak jut eszükbe kaputelefonokkal bajlódni. A Koszorú utca, Lujza utca tájékára tévedő kellő helyismeret híján úgy érezheti, egy hollywoodi film sablonos „lecsúszott negyed" díszlete elevenedett meg körülötte. Romos, dohszagú házak, komfort nélküli, zsúfolt lakások, az utcán zajos az élet. Aki nekiáll kibetűzni a homlokzatok lekopott feliratait, üvegáruraktár, likőrgyár, ezernyi különféle ipar emlé• Pesten, a kaputelefonok városában akad néhány utca, ahol semmi sem állja a házbelsőkre kíváncsi látogató útját. Minden udvarba szabad a bejárás, így aztán legfeljebb az ismeretlennek dukáló bizalmatlan tekintetek korlátozhatják az embert abban, hogy alaposan szemügyre vegye a Külső-Józsefváros romos maradékát. A hajdani bérházakat, ahol iparosok, kereskedők, kishivatalnokok töltötték az életüket, és az egykori üzemépületeket, amelyek utcai lakófrontja mögött hatalmas kocsibeálló udvarok, rég elnémult, tágas műhelyek emlékeztetnek a valaha volt mozgalmas hétköznapokra. Nem csoda persze, hogy a Mátyás tér környékén, a Nagyfuvaros utca és a Fiumei út által közrezárt városrészben - amely a Magdolna negyed nekét idézheti fel. Mégis, a legmeghökkentőbb látvány alighanem a Mátyás téren magasodó, ötemeletes Magdaudvar. A környezetéből már-már groteszkül kilógó épület a maga szeceszsziós szobraival, kovácsoltvas díszeivel és szép üvegfelületeivel úgy fest, mintha ide tévedt volna. Vagy mintha egy jó tündér egyszer megpróbálta volna elegáns, világvárosias negyeddé varázsolni ezt a vidéket, de a harcban végül mégis a sötét erők győztek. A Magdolna negyed az évtizedek során olyan területté vált, ahol a Budapest más pontjairól kiszorult nyomor összesűrűsödik. Ez a néhány utca egyfajta zsák lett, ahová a szerencsésebb többi kerület, sőt a Józsefváros „jobb" vidékei is bedobálják a maguk megoldatlan gondjait. A különösen rossz minőségű lakásállomány azok-