Budapest, 2004. (27. évfolyam)
9. szám november - Vargha Mihály: Mentsük, ami menthető - Az új Fővárosi Levéltár
B U I) A í' R S T ^flfl^ a N O V F. M B E R 16 • Információáradatban élünk, mármár elsodor növekvő ereje. A jeles szerző, a tudós polihisztor Vekerdi László idézi Rózsa Györgyöt, aki John Bemal megállapítását kommentálta, miszerint „könnyebb valamit felfedezni, mint az új felfedezést gyorsan és hatékonyan megtalálni". Több mint harmincöt éve festett így a helyzet, azaz: „A nap 24 órájának minden egyes percében mintegy 2000 könyv, újság, jelentés és egyéb dokumentum lát napvilágot, és e betűrengeteg terjedelme hozzávetőleg 1 milliárd 50 millió oldal. ...Mennyiségileg úgy tevődik fel a kérdés, hogy nagyobb az információtermelés, mint a raktározódási és visszakeresési lehetőség, és nemzetközi becslések szerint az információk mennyisége tízévenként megduplázódik." Itt akár abba is lehetne hagyni. Érdemes-e ilyen „világkörnyezet"-ben bővebben írni arról a hatalmas „gépezetéről, amely irományok százezreit gyűjti kilométerhosszakban? Elég lenne az új Fővárosi Levéltárról annyi: elkészült, a XIII. kerületi Teve utcában van, és novembertől fogadja a kutatókat, érdeklődőket. Akik Budapestet kutatják. Magáról az épületről többet írni talán mégis érdemes - jobban meggondolva: kötelező. Mert az igazi építészet egyre ritkább tünemény, s az új Fővárosi Levéltár épülete e szűkülő körből való. Tervezője, Kőris János nemrégiben már letette a névjegyét Angyalföldön az önkormányzat együttesének jól sikerült bővítésével. Most sem adta alább, gondosan, érzékenyen tervezett, jó arányú együttessel zárta le egy keretes beépítésű telek teljes Teve utcai frontját, csatlakozva a régi bérházakhoz. Pedig e környéken az építészeti szituáció nem könnyű -vagy talán éppen az? -, de erről majd később. Nézzük magát a levéltárat, melyre tervpályázatot követően kapta a megbízást a Budai Építész Műhely. A jellemzően főképp vörös téglával burkolt együttes a klasszikus bibliotékái hármas tagolás szerint készült: feldolgozás-gyűjteménykezelés, raktár és olvasó-kutató termek. Szemben állva a főhomlokzattal, balról kezdve éppen ez a sorrend: a Gömb utcába fordulóan áll a kiszolgáló rész, a Teve utcai hosszú homlokzat mögött húzódnak a raktárak, míg jobb felől az íves formálású konkáv sarok rejti a közönség tereit és az igazgatósági irodablokkot. A bal oldali kiszolgáló egység, mely a szituációból következően kissé rejtve jelenik meg - sokkal kevesebben fogják látni akár a levéltárba érkezők, akár a környéken megfordulók közül -, az épület legoldottabban kezelt része. A tömb formálásából és az alaprajzi rendszerből következően itt nem síkszerű a fal, változatosabb az ablakok formája, s még egy kis terasz is adódott, ahová az itt dolgozók ki tudnak ülni egy rövid pihenőre (már a beköltözés alatt örömmel vették birtokukba). A raktári tömb, amely az udvar felől valóban szigorúra sikeredett, az utca felé szintén oldottabb képet mutat, ami abból következik, hogy ide kerültek a levéltári dolgozók irodái. A hosszú frontot három kiemelkedő torony tagolja - de ettől nem kell megijedni, e tornyokon nincs semmi múltba néző merengés. Legfölül egyszerű üvegablakok koronázzák őket, odáig hét emeleten keresztül a sima téglaburkolatot szintenként mindössze egyegy apró négyzetes ablakszem tagolja. A tornyok között keskeny, a széleken már-már zavaróan szűkösen végződő erkélyek tartoznak az irodákhoz. Az erkélyeket középen oszloppárok gyámoiítják, ezek függőlegese az erkélylemezek vízszintesével két-két rácsmezőt rajzol a három torony közé. Közöttük a legfelső szint visszaugrik, a hatodik emelet párkánya pedig kicsit nagyobb hangsúlyt kap, és még fémlemez borítás is koronázza: szinte klasszikus finomságok. Nem tudom ugyanennyire dicsérni a harmadik egységet, bár komoly formálási vagy arányproblémák ebben sincsenek. A bejárati konkáv sarok a rendezési tervből adódott, sajnos nem a legszerencsésebben. Jól mutatja mindezt a Csongor utca másik sarkán most készülő lakóház gyártmányüvegfala, hasonló íves szituációban. Ehhez képest felüdülés a levéltár előtti negyedkör üvegtéglából, fehér négyzetes tagolásban, ahol a mezők közepén matt kockák adnak kis változatosságot. Az üvegfal előtt áll az intézmény nevét hordozó sarokdísz, mely ha nem is művészi ihletésű - valahogy túlságosan adja magát, kissé közhelyszerű -, formailag mégis passzol mindehhez. Álkocka matt üvegtáblákból -csak két lapját rakták le a sarkon, a másik kettőt elhagyták. Furcsán középre esik, éppen a főbejáratot takarja el az átlós tengelyben... Ettől persze néhány lépéssel odább a bejárat könnyen meglelhető, és bent im-Mentsük, ami menthető VARGHA MIHÁLY Az új Fővárosi Levéltár
