Budapest, 2004. (27. évfolyam)
8. szám október - Pintér Anna, Szablyár Edit: Kulturális unikumok hétvégéje
29 [)KT Ó H K R ^flflM 1 5 U O A P E S T Kulturális unikumok hétvégéje PINTÉR AN NA-SZA BLYÁR ESZTER • - Ne haragudjon, hányperces a sor? - aggodalmaskodik egy idős úr a Sándor-palota előtti, kordonok közé terelt embertömeg láttán. De kérdezősködik külföldi turista, kisgyermekes család és kultúrára éhes kamasz is. Szeptember utolsó előtti hétvégéje a kulturális örökség napjaié. A Köztársasági Elnöki Hivatalba negyedórás várakozás és fémdetektoros ellenőrzés után lehet bejutni. A bejárható útvonalon alkalmilag leterített vörös szőnyeg védi a tükörfényes padlót és a perzsákat a kíváncsiskodók méltatlan cipőtalpaitól. A látogatók vethetnek egy pillantást a pazar ház hátsó kertjéből nyíló panorámára is, aztán az őrök fejbiccentését viszonozva mindenki előkapja a programfüzetet: hova tovább? A közeli De La Motte-palota ajtaján kis cédula fityeg: nagyon sajnálják, de vasárnap az előzetesen meghirdetettől eltérően zárva tartanak. Marad a villamos energia. Nincs olyan messze a MAVIR rendszerirányító központ sem, amely kifejezetten erre a hétvégére nyitotta ki kapuit a nyilvánosság előtt. Félóránként indítják a turnusokat a vezérlőterembe. Előtte oktatófilmmel súlyosbítják a helyzetet, aztán néhány csokival, sütivel és egy repi-egérpaddal kártalanítják a látogatókat. A rendszerirányító központ a prospektusban valahogy sokkal tágasabbnak és futurisztikusabbnak tűnik - így lesz a BKV forgalomirányító bázisából NASA kutató laboratórium. A néhány folyton jelentkező-kérdező eminens elfeledett fizikaórák hangulatát hozza vissza. Ideje erőt meríteni a szabad levegőn. Annál is inkább mert az idei nyitott napok „lélegző örökségünk" jegyében telik. Lélegző, mert kertek, parkok, természetvédelmi területek, arborétumok, temetők, közterek és egyéb - sétaútvonalakkal összekötött - tájépítészeti alkotások (is) várják a turistákat és a lokálpatriótákat. A programfüzet szerint például vissza nem térő alkalom nyílik a XII. kerületi Csörsz utcai ortodox izraelita temető megismerésére. - Hangosabban, fiatalember, alig hallani itt hátul - zsörtölődnek a meghökkentően nagy tömegben az idegenvezetőtől távol szakadt, lábujjhegyen pipiskedő nénik. Pedig vezetőnk minden szava tisztán érthető, ráadásul mondókáját tízpercenként elölről kezdi - az újonnan érkezők kedvéért -, miközben kiderül, hogy csak helyettesíti a beígért előadót. A lakóházak között megbúvó kicsiny temető közkincs: egyrészt Budapest legrégebbi, eredeti formájában megmaradt temetője, másrészt az utolsó budai ortodox zsidó temetkezési hely. Története sajnos hiányos, mert az ortodox levéltár megsínylette a második világháborút. De az Országos Levéltár anyagai alapján annyit tudunk, hogy a főváros 1833-ban ajándékozta a területet az egyháznak, kifejezetten temetőépítés céljára. Az első „elkísérés" - nálunk így nevezik a temetést - 1890-ben történt, az utolsó szertartást pedig 1961-ben celebrálták - vázolja kalauzunk a temető történetét, a zsidó szokásokat, rég elfeledett családokat és az éppen zajló felújítást a minden irányból nekiszegezett kérdésekre válaszolva. Az idei „ingyenes épületlátogató és természetjáró hétvégére" sok tízezren voltak kíváncsiak. Helyszíneit feltűnő plakátok jelezték, és a programfüzet is hasznos olvasmánynak bizonyult. Egy térkép azért sokat segített volna az útvonal megtervezésében. • Vezetés a Csörsz utcai ortodox-izraelita temetőben
