Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Buza Péter: Örökség - Fenyővári Béla képeiről

BUDAPEST ZFLFLFLFFI O K T Ó R K K Öreg Leicája is van Fenyővári Bélának. Kattintgat szorgalmasan. Több tekercs is elfogy a gépből, mire kiderül: ideje lesz eldugni a kis fényírt papírlapokat. Gondosan becsomagolja hát a gyűjteményt, keres a pakknak alkalmas rejtekhelyet a szoba-konyhányi lakásban, és reméli, senki meg nem találja. Eltelik aztán harminc meg még vagy öt év, több, mint egy egész emberöltőnyi idő, amikor újra az eszébe jut. Rendszerváltozás van, új képeket mutat a közelebbi világ. „Péterkém!" - szól telefonon. Ilyen bizalmasan szólít. Állandó nyaralópolgártársak vagyunk a déli parton, a faluban, ahol egyébként jóformán csak vasutasok építettek kis házakat a harmincas évek közepétől az akkor kimért Stadler Izidor-íé\e majorsági telkeken. „Péterkém! - mondja -, volna itt magának valami!" (Mert Béla bácsi tudja mi az, ami érdekel, s mert kikívánkozik a rejtekről a becsomagolt történelem.) De nem kapom meg mégsem a kalandos képeket. Irén néni kétségbe van esve. Mi lesz, ha kiderül: az övék ez a bűnjelcsomag! „Ráadásul akció közben készítette azokat a Béla! Most