Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Buza Péter: Örökség - Fenyővári Béla képeiről

OKTÓBER 2FLFL4/8 BUDAPES T meg megint megbolondult! Szó se lehet róla, hogy idegen kézbe kerüljön. Hogy is juthatott eszedbe, hogy elővedd! Hogy telefonálgatsz! Hogy izegsz-mozogsz, pedig nyugton maradni, az. a törvény." A Külső-Erzsébetvárosban. Budapesten. Magyarországban. Ujabb néhány hét telik el: cseng a telefon. Béla bácsi erős, rekedtes hangja sürget: „Nincs itthon egész délután a Mama. Péterkém! Eljön a képekért?" Elmentem. Azóta - négy éve ennek is már -elment, túl a kilencvenen, Irén néni. Tavalyelőtt, közel a kilencvenhez, Béla bácsi. Ennyi maradt utánuk. Ránk, idegenekre, kortársaikra, ránk, akik nem tarthatunk igényt örökségként a festett konyhabútorra, a nyikorgó öreg ágyakra, a rokkant két fotelre, az állólámpára - politúrozott fa -, a kopott asztal- s ruhaneműre. A balatoni kis nyaralóra (az Béla bácsi keresztlányáé lett, mert hogy közelebbi rokonaik nem voltak). így éltünk. •