Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Juhász Gyula, Vadas Ferenc: A New York bejárata - belülről

BUDAPEST ZFLFLFLFL S7.RPTEMBER 22 A főbejárat helyreállítási terve vét megalapozó Harsányt testvérek egyike küldte 1904 júliusában a párizsi Le Journal címére, németül reklamálva a megrendelt francia lapot.) Lajta művét az 1920-as évek átalakítási hulláma sodorta el. Kézenfekvő a kérdés, hogy a mostani helyreállítás során miért nem ez készül újra el. A purista szellemű válasz - hogy ti. nem volt része az eredeti enteriőrnek, elüt a hauszmanni architektúrától - ebben az esetben nem túl meggyőző, hiszen Lajta kétségtelenül új, jelentős értékkel gyarapította az együttest. Ha meglenne - akár rossz állapotban vagy töredékesen is - meg kellene fontolni a megőrzését és restaurálását. De nyomtalanul tűnt el. Egy ilyen iparművészeti remeket ugyanolyan problematikus újracsinálni, mint bármilyen képzőművészeti alkotást. Korrekt másolatot nem lehet készíteni az eredeti mű részleteinek ismerete nélkül, pontatlan kópia pedig nem lenne hiteles. Olyan térben, amelyben a meghatározó részletek zöme restaurált eredeti, disszonáns lenne egy bármilyen beleérzéssel, de teljes egészében ma készült elem. Kérdéses, hogy a kivitel kvalitása másolat esetében meg tudná-e közelíteni az eredeti színvonalát, nem lenne-e méltatlan Lajta zsenijéhez. A helyreállítási terv (M. Kaló Judit - Hild-Csorba Bernadett, Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) szerint visszakerül a helyére a sok viszontagságot átélt két szélső ívezet, így ez a falszakasz ismét harmonikusan illeszkedő része lesz az enteriőrnek. Közéjük - ha feltétlenül szükség lesz rá - kerülhet semleges, szolid szélfogó, de helyettesíthető más műszaki megoldással is. A portál szépen tagolt asztalosmunkája önmagában is méltó megjelenést biztosít a nagy, íves bejárati nyílásnak. Az aktuális feladat a szélső ívezetek restaurálása. A hármas kapuzatokat nemcsak márványoszlopok, hanem figurális fémszobrok is alátámasztják (a szélső ívek külső indításánál). A New-York építése idején már nagyméretű szoboroszlopok öntése is lehetséges volt, amelyek nemcsak méretükben, hanem anyagukban és kivitelezésük minőségében is újdonságnak számítottak a korábbi hasonló alkotásokhoz képest. Épületbelsőben addig nem fordultak elő ilyenek. Megjelenik rajtuk kávéház egyik legjellegzetesebb és legérdekesebb plasztikai motívuma, az „ördögfej", melynek különböző változatai nemcsak az enteriőrben, hanem az épület homlokzatán is láthatók. A bejáratnál felállított, a csavart törzsű oszlopokra néző szatírfejes hermakonzoloknál bravúros megoldásokkal találkozunk. A 173 cm magas félalakos szobrok gazdag motívumainak, öntőmodelljének elkészítése komoly szakmai feladat volt, a figurák a Magyar Fémáru és Lámpagyár kiemelkedő szakmai kvalitását hirdetik. A gazdagon díszített öntvények modelláló szobrászkézre utalnak. Az öntvények homogén felülete arra enged következtetni, hogy az öntés során megfelelő fém-folyósító anyagokat használtak. A domborított felületek aprólékos kidolgozását cizellőr technikával végezték. Az oszlopfő közepén a kávéház nevére utaló, kifelé domborított, összefonódó N és Y betűk láthatók. (A névadó város ismert monogramja több helyen és motívumban is felfedezhető az épületen és a kávéházban.) A fejrészhez hozzáforrasztott 23 cm magas, előpréselt, domborított, kalapált, cizellált technikával sárgaréz lemezből készült korinthoszi oszlopfőrész támasztja alá a kalapált, domborított levélmintákkal gazdagon díszített sárgaréz boltíveket. A két rész összeforrasztása után az egész szobortestet aranyozták, nemes csillogást adva a felületnek. Az ugyancsak aranyozottan csillogó falikarokról rávetődő fénytől a „konzol-ördögök" még hatásosabban érvényesültek. A szobordíszes kapukat az elmúlt több mint száz esztendőben többször elmozdították eredeti helyükről az átalakítások során, a szobrokat gyakran szakszerűtlenül javítgatták. A kávéház mostani felújítása alkalmából végre sor kerül a restaurálásukra, és az eredeti helyükön állnak majd ismét. fii