Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Ráday Mihály: Mégis veszélyben a Nagyvásártelep?

23 S X K I' T K M B F

. H 2flfl4l7 BUDAPEST Mégis veszélyben a Nagyvásártelep? Szöveg és fotó: RÁDAY MIHÁLY Lehetne jövője, mert van múltja, s nem akármilyen! az Európa Nostra oklevelével is elismert Millenáris park a Ganz Villamossági Gyár épületeiben és azok körül. Kész a Duna parti közraktárak átlényegítésének terve - a londoni Covent Garden példájára. A világ tele van mintákkal. Dockland nemcsak maga a példaszerű átalakulás, a raktárépületekből lett jó lakások és irodák városnegyede, de a brit főváros turisták tömegét is vonzó attrakciója. Bostonban kávéházak, boltok, hal-, zöldség-, virágpiac a kikötői raktárak sora, Sydneyben színházat nyitottak az egyik kikötői raktárházban. És ezek, meg az eredeti funkciójukat újra cserélők szerte a világban általában és ráadásul kevésbé tartós anyagokból készültek, mint a most reflektorfénybe került társuk a budapesti IX. kerületben. Nem különlegesek építészeti szempontból sem. Ellenben az épületcsoport, amivel kapcsolatban az iratváltás mozzanatait idéztük, a Nagyvásártelep együttese: különleges. Münnich Aladár tervei szerint építették föl 1930-32 között, a bravúros szerkezetet eredményező statikai számításokat Obrist Vilmos, valamint a Dyckerhoff és W'idmann Rt. végezte, az acélszerkezetű ablakkülönlegességeket a Haas és Somogy cég szállította. Az évszakokat szimbolizáló négy szobor Ohmann Béla munkája. A 234 méter hosszú, 42 méter széles, 17 méteres űrmagasságú csarnokot különleges Zeiss-Dywiidag-féle héjtető-rendszer fedi. A műemlékké nyilvánítás kezdeményezése éppen • 2001. június 7-én indítja meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a védettségi eljárást, s erről a tulajdonost - ahogy kell -, írásban értesíti. 2002-ben a tulajdonos nyilatkozik: nincs bontási szándéka. A hivatal lassít... 2003 nyarán mégis bontási engedélyt kérnek, amit a KÓI1 megtagad. Elrendelik az ideiglenes védelmet: 2005. január 25-ig van érvényben. 2004. március 1-én az új tulajdonosbefektető - aki (amely) már a bontást megtagadó határozat után lépett be a képbe -, levelet ír a miniszternek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába. Közli: ha az épületegyüttest műemléki védettség miatt nem bontathatja le, több milliárd lesz a kára, amit jogi úton kíván visszanyerni. A befektető szerint - „lakóparkot", irodákat telepítene a területre - „az épületek igen rossz állapotban vannak". A műemlékké nyilvánítás dokumentációjában ennek az ellenkezője olvasható: „A vasbeton-héj tetőszerkezet szigetelését nemrég felújították. Kiemelendő az épületek kiváló műszaki állapota." „A mai kor igényeinek szinte semmilyen formában sem felelnek meg [t.i. az épületek] (...), funkcióval történő megtöltésük sem lehetséges" - érvel tovább a befektető, néhány héttel a Récsei-garázs, egy másik, ugyanebbe a kategóriába tartozó épületcsoport ünnepélyes avatása után. És tudjuk, tudja a város már: a Damjanich utcai remízből üzlet- és bevásárló ház lett, nagy siker erre a nagycsarnokra, ezen túl az irodaházra, a zászlótartókra, a rámpákra, a szabadkikötő bejárati pilléreire vonatkozik. A hatalmas csarnok sokáig Magyarország legnagyobb fedett tere volt. A szerkezet egy mindössze hat centiméter vastag vasbeton héjtetőt tart a közbenső alátámasztás nélküli (!) tér fölé. Maga a csarnok teljes egészében alápincézett: a négy méter belmagasságú pince a talajszint alatt összekapcsolódik az irodaépülettel. A csarnokot lépcsőházak, liftek, szélfogós bejáratok sokasága, s a teljesen körbefutó galéria teszi - nem csak elméletben, de gyakorlatban is - mindenféle új hasznosításra alkalmassá. Milyen korszerű szempontok szerint tervezték és szervezték ezt a (téglával burkolt, a Duna parti szeleknek, az időjárásnak időtlenül ellenálló) alápincézett irodaházat! A beosztása ma is megfelelne minden igénynek: földszintjén bank, posta, főnöki szobák, tárgyalók, az első emeleten a cég irodái, a másodikon, harmadikon „bérirodák", a negyediken szállodai szobák kaptak helyet anno. A házban páternoszter működik. Vagyis (a modern technika eszközeinek beépítése után)