Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Vargha Mihály: Budafok nagyot lép

9 SZÉP TEMBEH 2004/7 BUDAPEST Budafok nagyot lép VARGHA MIHÁLY . míg tér, anyag és idő egymásba folyik, s nem tudhatjuk, mi ered miből..." (Shakespeare: CLXVIII. szonett. Fordította Orbán Ottó) • Budafok/Tétény XXII. kerületként a főváros része - nem túl régen, ötvennégy éve. Mégis, s most is külön város, voltaképpen egyike Budapest agglomerációs településeinek. „Szélre szorult" szerepéből szabadulandó a közelmúltban nagy lépést tett: amikor ideért Téténynél az MO-ás autóút, jelentősen javult a térség közlekedése. Magam nehezen egyezek ki autó-uralta világunkkal, tisztában vagyok azonban azzal, hogy jelenségkörével visszavonhatatlanul együtt kell élnünk. Rossz hatásainak ellensúlyozására pedig alig-alig teszünk valamit, pedig muszáj lenne - például célzott pedagógiával vigyázni a felnövekvő generációkra. Éppen itt, Budafokon végre pozitív tett volt, hogy a Camponát nem kizárólag az autósoknak építették, hanem a tömegközlekedés, a vasút mellé. S az önkormányzó „bolygóváros" számára a bevásárlóközpont tényleg nagy nyereség a benne működő szolgáltatásokkal, lakossági intézményekkel. Ráadásul a következő ütemben megszakadt a gép-arcú, fölfújt cipősdobozok sorozata: itt létesült az első ember-formájú teszkó. Ünnepi pillanat Az új budafoki városi alközpont megvalósítása fontos állomásához érkezett a nyár végén: augusztusban felavatták az új Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpontot. A helybéliek számára kicsit zavarba ejtő lehet, bizonyára van aki úgy véli, a házat beburkolták téglával, esetleg kicsit odébb rakták - mit kell ezen ünnepelni? Ha kipróbálják, használatba veszik, bizonyára más érzést kelt, de persze ehhez (is) türelem kell - az idő munkája. A lényeg: a nem is olyan régi, lebontott helyett új központ épült, az eredeti hármas funkcióval, most összesen 7700 négyzetméter hasznos területtel (a többlet 2500 négyzetméter). Kétszintes, nagy kiterjedésű, sima vonalú, tagolt alaprajzú, mégsem zegzugos épület. A bejárati oldalról nézve balra uszoda, középen művelődési ház, jobbra a Nádasdy Kálmán nevét viselő művészeti iskola. Külön intézmények egészséges szimbiózisban, de mégis elválasztva egymástól. Az épület a klasszikus modern finn építészet legjobb példáit juttatja eszünkbe, anélkül hogy bármiféle direkt másolást érhetnénk tetten. Tehát balról: az uszoda Egy 25 méteres úszómedence és egy kisebb tanuszoda, tiszta, világos térben, nagy félnyereg-tető alatt. Főképp oktatásra és a nagyközönség használatára készült, de mindenesetre van egy hatsoros lelátó a nagyobb medence mellett. Az öltözőből csak kényszerzuhanyon át lehet belépni (sajnos még nem lehet arra számítani, hogy a tudatos polgárok megértik, az előfürdő használata kötelező - és egyúttal természetes). Addig is a tervező szellemes ötlete: a szárazon tartandó törülköző egy kis csúszdán előreküldhető a zuhany mellett. További praktikum: a szülők az emeleti galérián kényelmesen várhatják az úszólecke végét, s közben az ablakon át büszke tekintettel kísérhetik a vízben tempózó csemetéik mozgását. Az uszoda teréből közvetlenül kiléphetünk a kertbe, ahol tovább épülhet majd a központ, van itt hely nemcsak labdatérre, de további medencére is. Középen: kultúrház A szó kissé avitt, a színház megnevezés viszont megtévesztő lenne. Mégis úgy tűnik, a 358 fős, igen kényelmes széksorokkal szerkesztett nagyterem akár befogadószínház is lehet utazó társulatok sikeres produkciói számára. De ugyanígy alkalmas minden más előadóművészeti eseményre, hangversenyre, konferenciára, ünnepségre - elrendezése, felszereltsége jóvoltából. Furcsa túlzásról is beszámolhatunk: a tűzvédelmi szakemberek nem csupán a színpadra, hanem a nézőtér fölé is előírták az esőztető, úgynevezett záporberendezés beszerelését. Régi gond, hogy az évenkénti készenléti próbáknál el kell árasztani vízzel a színpadot, ezért egy időben a füstáteresztéses módszerrel próbálkoztak.