Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Vargha Mihály: Budafok nagyot lép

BUDA ]' F. S T GFLFLGFL S

7. F. P T E M B K R 10 Kérdés, lesz-e vizes próba a nézőtéren, ha bizonyítani kell majd a rendszer működőképességét? Szintén a földszintről nyílik egy nagyobb és egy kisebb kamaraterem, a hangsúlyos főbejárat két oldalán. S a földszinten lett volna még egy könyvtár, de azt kung-fu teremként kívánja hasznosítani a ház gazdája. A dolog a kényszerzuhanyt juttatja eszembe. Bárcsak az élet rám cáfolna, és hamarosan maga az üzemeltető jönne rá: a bárki számára hozzáférhető könyvtár, továbbá elektronikus tudásbázis, számítógép és internet nélkül kulturális és szabadidőközpont nem élhet meg. Ebből a középső szektorból az uszodához hasonlóan ki lehet lépni az udvarra, a hátsó oldal kellemes öblében. A gondosan komponált burkolatokkal és növényzettel megépített kert tavasztól őszig kiváló kiegészítése a belső térnek. A teraszajtók mellett akad egy további tűzhatósági furcsaság: a sarokba oda kellett biggyeszteni egy üvegkalickát: mint dohányzót. Jobbról: művészeti iskola Budafok/Tétény egyik specialitása, hogy nem egyszerűen zeneiskolát működtet, hanem művészeti és általános iskolát közös intézményben, több helyen a kerületben. Az iskola új termei és irodái a központnak most abba a szárnyába kerültek, melyet először pillantanak meg a gyalog vagy a busz felől érkezők. Mint egy kicsit magába zárt őrző bástya, úgy áll a kultúrháztól jobbra, egyszerű alaprajzzal, könynyen áttekinthető struktúrával. (Előtte, az ÁNTSZ kívánságára, meg kellett építeni a bicikliutat, amelynek egyik irányba sincs folytatása - ez hasonló túlzásnak tűnik, mint a záporberendezés a kultúrház nézőinek feje felett.) Az iskolához külső udvar helyett növényekkel szépen beültetett belső kert tartozik, az emeleten is természetes fényt juttat a közlekedőterekbe. Földszinti kamaraterme kapcsolatban áll a kultúrház nagyobbik kamaratermével, és az emeleti folyosón szintén van átjárás a két intézmény között, legfőképpen azért, mert a mozgáskorlátozottak számára egyetlen liftet építettek, a színházterem előcsarnokában. Szabadon álló téglaház A központ, amelyet belga gyártású, kissé archaikus hatást keltő téglával burkoltak, arányos, harmonikus képet mutat. Nem kis épület, ez már a hármas rendeltetésből is nyilvánvaló, mégsem mutatkozik nagynak. Az egységben kezelt, lapos tetejű, egyemeletes tömegből két egység emelkedik ki: az uszoda, félnyereg-tetejével és a színház, a funkciójából következő nagyobb magassággal. E kettő egyensúlyba kerül (nekem még egy kicsit túlságosan is). A művészeti iskola mint a város felől érkezőket fogadó rész kaphatott volna külön hangsúlyt - esetleg egy campanilét, aminek különösebb funkciója nincs, viszont fölhívja magára a figyelmet. Persze kilátóterasz is lehetne rajta - és ami fontosabb, kiemelkedésével tromfolta volna az épület előtti sarkon pöffeszkedő autós gyorsétkezdét. Az iskola oldalsó homlokzatának külön jót tett volna valami kilógás, mert furcsa módon ez az egyetlen olyan felület, amit a tervezők majdnem teljesen szimmetriában tartottak - s ez voltaképp idegen ízléskép a ház egészéhez viszonyítva. Ha ráadásul ez a campanile nem szögletes, hanem ívelt formájú lenne - mert ív most fikarcnyi sincs a házon... Mindez persze kötözködés, a szorgalmazott elem és megjelenítésének hiánya nem csorbítja a ház értékeit. Ami van, az érvényesül, például a nyílásformák játéka, a többségében magas vetésű ablakok szép kiosztása és váltakozása néhány lendületes, víz-